Avagy: gyermeknap, egy két éves gyermek szemszögéből
Figyelj Maci, valami nagyon fontosat kell veled megbeszélnem, úgyhogy kérlek most lehetőleg ne pottyantsd le a szemedet! Valaki bántotta Anyát! Ne nézz ilyen értetlenül, tudod, hogy Vele nem beszélhetem meg. Ő azt sem tudja, hogy már beszélek. Nem mondhatom el neki, mert akkor már nem ugrana minden szisszenésemre.
De nem ez a lényeg, Maci! Annyit tudok, hogy ezt a valakit úgy hívják, hogy: Gyerek Nap. Szerintem irtózatosan gonosz lehet, mert ha már a Fényes Nap miatt ludak halnak meg, akkor az mire nevelhette az utódját?
A Fotex győzelmét és a kedves alföldi pincérnők szeretetét alig feledve, Pünkösdhétfőn, egy a parton nyaraló németországi rokonommal és germán barátjával ellátogattunk egy igazi, magyaros vízimalom-csárdába valahol a Balaton-felvidéken.
Napsütés, szolid cigányzene, paraszti környezet, jéghideg sör, figyelmes pincérek, szóval ideális lakomahangulat. A társalgás végig németül folyt az amerikai nép naív tudatlanságáról, valamint a valutaüzér filiszteusok utódjainak függetlenségi törekvéseiről, és emellett büszke magyar szívem örült a turistának járó megkülönböztetett figyelemnek.
Ezúttal túlterhelt kisbusz helyett két autóval, jóval kisebb túlsúllyal, és csak fele annyian vágtunk neki az alföldi rónaság jász-nagykun központjának, mint ahány alcohooligan Magdeburg felé vette útját.
Azt a mindenit! Már majdnem túl vagyok a nehezén. Bár még egy darabig eltart, mire kijöhetek a WC-ről. Tudni illik, hasmenésem van. Hétfő óta minden nap első vagyok a suliban. Anyám azt mondta a stressz miatt. Szerintem inkább a tollforgató kisüsti az oka, amit az innen két sarokra lévő késdobálóban hajtottunk le minden reggel. Éhgyomorra, idegroham ellen. De itt legalább van időm átgondolni a történteket. Hiszen érett leszek, vagy mi a szösz!
Minden megváltozott. Az Internet és használói, vagyis mi, magasabb szférákba emelkedtünk. II. János Pál pápa Isten áldását kérte a világhálóra és felhasználóira, akik részére égi ügyvédet nevezett ki, Szent Izidort, az egykori sevillai érseket. Mostantól az ő égi felügyelete mellett szörfölhetünk.
Most valahogyan nem a fekete ruhások sörfogyasztási technikáiról, nem is a dominóbajnokság győzteseiről, pláne nem a női kézilabdaklubok vezetői által a fontos meccsek előtt egy nappal, az ificsapat néhány "önkéntes madonnájának kedvéért" meginvitált sípmesterek kancúrjairól írnék. Az egyenjogúság jegyében, (Forza Sufragette! - ahogy a művelt svéd mondja) azon egyszerű ok miatt ragadtam a billentyűzetre, mert vasárnap megismertem egy igazi hispanát.
Avagy: ékszerüzletet, vagy mobiltelefon kereskedést nyissak?
Jól van, jól van, nem kell komolyan venni a könnyeimet. Éppen csak a szemembe ment valami. De az is lehet, hogy a virágokra vagyok allergiás. Vagy a ruhámat sajnálom, mert már tiszta szutyok a gazoktól. Nem, semmi esetre sem az érettségitől vagyok betojva. Annyira megható az egész! Na mi van? Már indulunk is? Nem mondjátok, hogy végig kell dalolászni az egész kócerájt? Na jó, menjünk. Egy-két teremben még úgysem jártam
Avagy: bácsi szatyorral, könyékig a kukában és KÖNYVVEL A KEZÉBEN
Apukám! Tisztában vagyok vele, hogy az idén az olvasás körül forog minden. Én sem tettem mást aznap, mint faltam a sorokat a buszon. Arra eszméltem, hogy megérkeztünk Almádiba. Felemeltem a fejemet, és jólesően vakargatva a tarkómat, kiásítottam az ablakon a nagyvilágra. Aztán úgy maradtam.
Egy sablonos péntek délután szűkebb (Bp., Solt, Debrecen) és tágabb (Nagyvárad) hazánkból érkezett cimborákkal gyülekeztünk az Ádám sörözőben, feszülten várva az indulás pillanatát, aminek izgalmát tüskés sörökkel próbáltuk tompítani, így egyszerre el is ódázva azt. Miután konstatáltuk, hogy fejenként 9 liter sör és 5 deci tömény jut a határig, már elég bátorságot éreztünk az induláshoz. Az odautat nem részletezném, mivel a többség egyetértett abban, hogy kitűnő mulatság volt, de a részletek valahogy a mai napig homályba vesznek.