Egy letűnt világ baljós árnyaiból lassan előkúszott, tüdejét teleszívta dohszagú levegővel, és el is hitte, hogy az erő vele van. A szörny megszületett. Aztán a jól bevált, népmesei dramaturgia segítségével némi tusakodás után le is
lett terítve. Jött a legkisebb fiú, vele a fele (és még egy
kicsi) ország, s vittek mindent.
Tisztelt Bizottság! Szeretném előrebocsátani, hogy az Önök által vizsgált pozíciómat nem önként vállaltam. Engem erre kényszerítettek, kérem szépen! Akaratomon kívül bezártak, sok millió névrokonommal együtt, és szétküldtek a szélrózsa minden irányába úgy, hogy ne lássuk, merre megyünk! Mellékelt jelentésem csak az igazat, a színtiszta igazat tartalmazza. Isten engem úgy segéljen!
JELENTÉS
Készült: Mécs fényénél, 2002. aug.21.,
Ügynök neve: Kopogtató C. Gyula,
Fedő neve: Boríték,
Civil foglalkozása: pap (ír),
Születési helye: N. Y. Omda,
Ideje: -
Tevékenysége: Kiküldetés
Hetvenegy nap nagy idő. Buli nélkül kegyetlen, szex nélkül aggasztó, élő veszprémi kézilabda nélkül pedig szinte elviselhetetlen. Majdnem három hónap telt el az utolsó edzés és az első hazai barátságos meccs között és már kezdtek gyanús tünetek mutatkozni rajtam: mintha egyre több lámpabúrát cseréltek volna kézilabdára, szinte minden mobiltelefon dallama egy Fotex-nótára van állítva, Élesek a kések, finom a Pásztortarhonya és többet olvasok Csoknyai Vitéz Mihályt.
A minap a belvárosban sétálva egy autó állt meg mellettem. Egy fiatal lány arról érdeklődött, merre van Veszprémben a McDonalds. A válaszom számára lehangoló volt: most épül. Sajnos be kellett érnie valami magyar ótvarral, mondjuk halászlével vagy babgulyással.
Nem tudom, ki hogy van vele, az életem eddigi harmincvalahány éve alatt nekem sose hiányzott a McDonalds Veszprémben. Nem mondom, hogy még sosem léptem be egybe se az ország különböző városaiban, de biztos, hogy nem az első teendőm egy helyre megérkezve McDonalds-et keresni.
- avagy Illés Béla kiszorította Luis Figót a Real Madrid kezdőcsapatából -
A hétvégén fáradtan ültem kedvenc fotelomban, távirányítóval kezemben és a hireket néztem. A bemondónő kicsit zavartan, kicsit meglepetten vette el a főszerkesztő kezéből a papírt, amin a kihagyhatatlan hír állt: Most kaptuk a hírt! Illés Béla, az MTK volt válogatott középpályása két évre a Real Madrid csapatához szerződött.
Kavarogtak bennem az érzések. Megdöbbentő! Nevetséges! Lehetséges volna?! Kizárt!
Sziget. Kígyózó sorok. Türelmetlen emberek. A tolerancia szigete, mondják. Még sem látszik. Az embertömegből valaki már a jegyeladó konténerek, lakókocsik felborításával fenyegetőzik. Mások a pénztárosok jó édesanyjaikat küldenék melegebb éghajlatra. Közben felhangzik az én vagyok a kistehén kezdetű remekbecsű eposz!
Engem nem érdekel az a sok barom, én már rohadtul unom ezt az örökös szobrozást itt, én menni akarok a Szigetre! Bulizni, meg minden, fűszoknyát akarok, hogy eltekerje ööö eltakarja a popsimat, meg zenét akarok, de nem utcát, mert azt nem hagyták, hogy jó legyen nekem nagyon!- mondta az Egyik Grácia, és a földhöz vágta a feje fölül azt a tálcaszerű izét.
Lassan körös körül.
Kör és körül, a hírek szerint a Kőrös körül épp úgy, mint idehaza, a Bakony lankáinak lábát körös-körül ölelő megyében.
Mi ez itt?
Körkörös védelem - mondják a körösök. Nekünk meg körön kívülieknek nem jut más, mint az underground kultúrából ránk maradt allegóriája a kotonnak; az is körkörös védelmet ád.
Mondják: a pénznek márpedig igen is van szaga. Ahogy a szegénységnek is. Akkor lennie kell az életnek és a halálnak is. No, de milyen? Ezekben a kemence-forróságú nyári napokban ne beszéljünk másról, mint az életről. S, annak minden érzékszerveinket ingerlő megnyilvánulásairól. Úgy tűnik, az élet kezdete valahol az ábécé közepén sarjad. Az em betű körül. Így; eM, mint Murak - tanítják lassan elsőseinket a városban.
Öt nap, hat éjjel tartott a III. Veszprémi Utcazene Fesztivál. A kora délutáni 14.00 órás kezdéstől egészen 23.00-ig volt a zenekaroknak alkalmuk bemutatni azokat a sajátos zenei előadásokat, amelyeket az ember pont egy kellemes nyári estén, sörrel a kezében, jó társaságban hallgatna órákon át, ha...