Brazília megnyerte a vb-t. Sikerült legyőzniük a németeket, és elhódították a kupát. Knézy a tévében majd elélvezett: győzött az imádott csapat. Százszázalékosan, hibátlanul meneteltek… de nekem mégis keserű a szám íze.

Már javában a világbajnokság sűrűjében járunk, de a szurkolók nem a gyönyörű cselekről, beadásokról beszélnek, hanem a bírói ítéletekről. A FIFA hozza a betarthatatlannál betarthatatlanabb szabályokat, a bírók szerencsétlenkednek a pályán, meccseket fújnak el, közben pedig vérző fejű focisták tántorognak a pályán. Trapattoni mester szavaival érthetek csak egyet: „Ezek után a FIFA még tud Fair Play-ről beszélni?”

Elmentem Tescoba – ezentúl Tecsó, már csak a magyaros kiejtés miᒠis – és megpróbáltam vásárolni. Képzeljék el, részben sikerült! Igaz, hogy hétvége volt, na és estefelé, de azért megy az embör a Tecsóba, mert az akkor is nyitva vagyon!

Naszóval!… A hömpölygő tömeg már nem zavart! Komolyan, érdemes lenne egy-egy szociológusnak pásztázni a bevközpont területét, bizonyára a szakirodalom gyöngyszemeként tündökölhetne egy hipermarket tanulmánnyal. De félre e tudományos attitűdöt! Én nem szemlélődni, hanem vásárolni mentem!

A közelmúltban egy délután Veszprém belvárosában kószáltam. Késő délutánra járt az idő, néhány üzlet még nyitva volt, emberek is szépszámmal rótták az utcákat.

Az egyik kis zöldövezettel szegélyezett, kevésbé forgalmas ponton furcsa, de ismerős hang ütötte meg a fülemet. Ahogy haladtam, egy fiatalembert pillantottam meg, ahogy a mellette elhaladóktól magát abszolút nem zavartatva a bokrok felé fordulva végezte kisdolgát. Én a totális szabadság elkötelezett híve vagyok, de szerintem nem én voltam az egyetlen a járókelők között, aki megütközött e cselekedeten.