Brazília megnyerte a vb-t. Sikerült legyőzniük a németeket, és elhódították a kupát. Knézy a tévében majd elélvezett: győzött az imádott csapat. Százszázalékosan, hibátlanul meneteltek… de nekem mégis keserű a szám íze.

Brazília valóban sikeresen vett az akadályokat. Csakhogy a világbajnokságon minden kis eseménynek ezer következménye van. Gondoljunk csak a portugálokra, vagy az olaszokra, vagy a spanyolokra. Ha nem nyomják Dél-Koreát, akkor nem biztos, hogy a brazilok a győztesek. Mi lett volna egy brazil-spanyol meccs – Raúllal, Casillassal, Tristannal, Morientessel –, vagy egy olasz-brazil döntő – Tottival, Cannavaroval, Vierivel? Soha nem tudjuk meg!

Egy apró észrevétel a dél-koreaiakról: attól a pillanattól kezdve, hogy nem fújtak nekik a bírók, a dél-koreaiak totál eredménytelenek voltak. A német és a török meccset elbukták, nagyon szépen rohangáltak ide-oda a pályán, hihetetlen sebességgel adogatták a labdát, de – én mint európai azt mondom – ez még nem foci. A játék ennél sokkal több!

Tehát vége a vébének. Jenő áradozott a közönségről, a foci nagy ünnepéről beszélt. Nekem meg eszembe jutottak a lesújtott európai szurkolók: a portugálok, az olaszok, a spanyolok… Lehet, hogy a FIFA elfelejti a baklövéseit, de a megalázott, átvágott emberek nem. Persze mindez kevés, a labdarúgó szövetségnek változtatnia kell a játékvezetés metodikáján, el kell gondolkozni a szabályokon, azok betarthatóságán. Itt a nyár. Lesz idejük. Türelmesen várom ősszel az eredményt.