Ezúttal túlterhelt kisbusz helyett két autóval, jóval kisebb túlsúllyal, és csak fele annyian vágtunk neki az alföldi rónaság jász-nagykun központjának, mint ahány alcohooligan Magdeburg felé vette útját.

A 7-es út gyötrelmeire Csóron felkészültünk és azt Érden levezettük, mégis először a Budhapest vége táblánál kezdtem szédülni. Ebben az addig elfogyasztott féltucatnyi sör sokkal kisebb szerepet játszott mint annak a lapos valaminek a látványa, ami miatt a mai napig nem értem Petőfi tájleíró költészetét. A kockázatok és mellékhatások elkerülése végett megkérdeztem háziorvosom és gyógyszerészem helyett a mögöttem szenvedő atyámfiát, aki a "Mereven bámuld a sörösüveg alját, és addig igyál, amíg nem látod tisztán!" használati utasítást írta fel receptként.

Az egyre gyakoribb megállások nemcsak rosszullétemen javítottak, de annak az öreg bakonyi mondásnak az igazságtartalmáról is meggyőztek, miszerint: "Itt (Értsd: az ország leginkább vidékfejlesztendő földrajzi területi egységén) nincsenek árak!"

Könnyen odataláltunk a Tiszaligetbe, ahol megcsodáltuk kívülről a csarnokot, majd követtük a Camping feliratú nyilak útmutatásait. Először akkor csodálkoztunk el, amikor az egyik jobbra tarts után öt méterrel az egykori KISZ-táborok hangulatát idéző, klasszikus bilikék színű, szögesdróttal ellátott kerítés kapujába ütköztünk, amin rozsdás csövekből kirakva díszelgett a camping felirat. Baloldalt a kutyaólakból szinte egyszerre a kerítésnek csapódva, vérszomjasan vicsorgott két drótszőrü lábtörlő, mellettük egy kb. négy fabudiból összetákolt recepció feliratú sufni. Nem vagyok az a típus, aki sokat ad az első benyomásra, ezért rövid kurjongatás után örömmel tapasztaltam, hogy kapu egy apró lökésre lendületes dőlésnek indult, de az utolsó pillanatban meggondolva magát - bár egy kissé nyikorogva -, mégis az egyszerű nyitódást választotta.

A sufnin "Keressék a C épületet!" felirat volt a felhívás a kalandjátékra, amit a farakáson legelő hat kecske mellett elhaladva hamar meg is találtunk. Itt már több jel mutatott az emberi élet jelenlétére: Zsiguli kipufogódob, egy Symphonia-dekk, alig használt Tibi csoki papír stb. A hölgyek megrohanták a WC-nek sejlő épületet, de miután leküzdve a 40 centis avart (lehet, hogy itt még az évszakok is késve jönnek?) azt tapasztalták, hogy nincs folyóvíz (a Tiszát leszámítva), ezért mivel kutat nem láttak, a visszatartás kemény szenvedélyének hódoltak.

A szomszéd telken lévő Motelban felvidítottak azzal, hogy a kemping zárva van, de a mi szállásunk ott van lefoglalva, úgyhogy térjünk vissza a kulcsokkal és keressük meg a faházainkat (erre inni kellett egy sört, meg kettőt, és ekkor megjöttek a szegedi szurkolók..., de erről máskor, máshol). Az előítéletek bárgyúságát mi sem mutatja jobban, hogy a fél méteres gazzal körülölelt házakban nemcsak ágyak, de külön WC, tusoló, kártyaasztal, TV, és egész tiszta melegvíz várta a hajnali ötkor hazatámolygó hegyvidéki fiatalokat.

Mico