Jól van, jól van, nem kell komolyan venni a könnyeimet. Éppen csak a szemembe ment valami. De az is lehet, hogy a virágokra vagyok allergiás. Vagy a ruhámat sajnálom, mert már tiszta szutyok a gazoktól. Nem, semmi esetre sem az érettségitől vagyok betojva. Annyira megható az egész! Na mi van? Már indulunk is? Nem mondjátok, hogy végig kell dalolászni az egész kócerájt? Na jó, menjünk. Egy-két teremben még úgysem jártam…

Tiszta röhej. Azt sem tudtam, hogy ez a faszi itt tanít. Nem hogy még saját osztálya van! Hova jártam én ennyi ideig? Juj, ezt a dalt nem tudom. Gizike, legalább Te énekelj, jobban járunk mind a ketten, ha nótázol, és nem bőgsz. Hallod? Tényleg, ha már itt ballagsz mellettem, ugye odaadod, a töri tételeket? Miért nem? Mondom, hogy nem én hánytam le a kabátodat a szerenádon, hanem a Sanyi! Hülye tyúk…

Meddig körözünk még itt? Nem vagyok én rendőr, apukáim. Egyelőre. Majd ha nem vesznek fel sehova, akkor elég gyagyás leszek hozzá. Mekkora tömeg van odakint! Te, Szabó, figyeld azt a nőt ott, balra! Hogyan néz már ki! Mi van? Hogy ő az anyukád? Tényleg? Öööö, remek a ruhája. De komolyan. (B… meg.)

Na végre leértünk. Segítség! Nem csináltam semmit! Ja, csak Te vagy az, Jóska bátyja! Ebben az öltönyben olyan vagy, mint egy titkos ügynök. Honnan szedted a napszemüveget? De azért köszi a virágot. Te figyelj, vigyél már el pár csokrot, mert berosálok. Ne, a Manci néniét ne, mert megsértődik, és nem adja oda a kisházat szombaton! Rendes vagy…

Végre megálltunk. Tisztára, mint a hadseregben. Árulja már el valaki, hogy álljak rendesen a Himnusz alatt, amikor a Gizike csokrai az orromban vannak, és a Szabó bosszúból a sarkamat tapossa? Na mindegy. Halljuk azokat a beszédeket.

Nem, ezek itt örömkönnyek, kérem szépen. Soha többet nem kell igazolásért sorba állnom, nem kell puskát írnom, nem kell megmagyaráznom a szar jegyeket és a figyelmeztetőket. Nem kell idejönnöm, órákat ülni valami halál unalmas teremben. Nem látom azokat az idióta embereket, akiket utálok.

Ne, csak ti ne nézzetek így rám! A Kupás, a Szöszi, a Béluka, a Gizda meg a többiek. Mi még úgyis találkozunk! Kit érdekel, hogy más városokban leszünk? Majd hétvégén. Na jó, bevallom, ezek már nem örömkönnyek.

Már vége is? Akkor, sziasztok, majd hétfőn. Jaj, az én kis családom! Nagyi, nem haltam meg, de ha így szorítasz, megfulladok. Jó, rendben van Petike, mellém ülhetsz az autóban. Anyu, van hatlapos meg krémes? Oké, akkor siessünk. Mit tudom én, hol a Rózsika néni, miért hagytátok egyedül? A Kovácséktól is ékszert kaptam? Hallod ezt Apu! Melyik üzlet kell? A mobilos, vagy az aranyas? Jó, tudom, az, hogy vegyenek fel. Tényleg, még az is hátra van! Fenébe. Na, zabáljuk ki a bánatunkat, irány haza! Halljátok? Na végre…

szedira