Patrióta Lokál: Kultúra

Fény, forma, képzelet

- Varsányi István fotókiállítása az Aulában -

Jancsó Miklós nyitotta meg Varsányi István Aktfelületek c. fotókiállítását az Egyetemen. A helyszín talán nem a legszerencsésebb választás, hiszen az aprócska kiállítás szerencsétlenül „fest” az Aulában, a tágas térben szertefolyik a képek által sugallt intimitás.

A boldogságtól ordítani?

- Happiness -

Miből fizetem ki a rezsit? Hogy lesz meg a legújabb Ghymes? (Majd átmásolom valakiét...) Döglődik a termosztát. Kéne egy új kabát is. Mi van a hűtőszekrényben? Minket ezek a problémák foglalkoztatnak a leginkább. Nem úgy a jólétben tengődő nyugati polgárokat, helyesebben fogyasztókat. Bár a fridzsider tartalma komoly dilemmákra adhat okot az utóbbiak esetében is.

„Én már soha többé nem politizálok!”

- beszélgetés Nagy Feróval -

A múlt vasárnap két ősi rockbanda, a Beatrice és a Lord koncerteztek nagy sikerrel Veszprémben, a FOTEX Csarnokban. A két zenekar fellépése közti szünetben Nagy Feró, a Rice vezére a Nemzet (egykori?) Csótánya nyilatkozott az Indexnek.

- Az utóbbi időben mintha kevesebbet foglalkoznál a közélettel és többet a rock and rollal. Jól látom a helyzetet?

Vinum Vulcanum

Az egyetemi borkurzusok tudományosan vidám hangulatát képzeltem magam elé, amikor megláttam a VMK-ban rendezendő „Borban az igazság, borban a vigasz” műsor ismertetőjét. A Somló amúgy is a kedvenc borvidékem, így biztossá vált a péntek délutáni programom. Nem rajtam múlt, hogy az említett emlékképem csak félig reinkarnálódott.

Hogy ne menjünk el egymás mellett…

- Bregyán Péter a nyitottságról, a művészetről -

Bregyán Péter, a Petőfi Színház új társulati tagja nemrégiben mutatkozhatott be a veszprémi közönség előtt a Diderot, a libertinus című játékszíni előadás főszereplőjeként. A Jászai-díjas színművészt a színházról és önmagáról próbáltuk meg faggatni, és egy kissé elfilozofálgattunk az élet dolgairól, mert ahogy Diderot mondaná: „nem csak egy nő, nem csak egy filozófia van a világon” – és nem is egy színház…

- Sikerült megszoknia Veszprémet?

Mi lett volna, ha …?

- A lé, meg a Lola -

A minap kézhez kaptam a Metropolisz Filmklub meghívóját, miszerint a Séd mozi kamaratermében A lé meg a Lola c. kultuszfilmet tűzik műsorra. Derengeni kezdett valami… mintha főiskolai filmtörténet tanárom „kötelezők listáján” találkoztam volna már e címmel. Természetesen akkor nem figyeltem oda rá.

Élőzene a Padláson

- avagy néhány gondolat az amatőr rockfesztiválról -

A Padlás jó hely - Veszprémben. Maga a helyiség ízlésesen kialakított, az árak szolidak, a közönség normális, legalábbis, amikor én ott jártam. Ja, a legfontosabbról majdnem elfeledkeztem: az élő zenét favorizálja, hiszen szinte hetente rendeznek koncerteket.

Miért pénzelik az idióta rendezőket?

- Cementkert a VMK-ban -

Egy film, aminek az első húsz percében belecsöppenünk egy család életébe, ahol az apa több érzelmet mutat a kert, mint „szerettei” iránt, ahol az anyuka pénzt ad a gyerekének születésnapjára, mondván nem volt ideje elmenni az üzletbe, venni valami ajándékfélét, és ahol a gyerekek, úgy ahogy vannak, nem törődnek semmivel a pattanásokon, maszturbáláson és egyéb kamaszkori élményszerzésen kívül. Aztán otthagytam a filmet...

Gent(Belgium) és Schalkau(Németország)

- avagy a hetedik és nyolcadik -

Ismét hallatott magáról a Without Face. András barátunk ezúttal német és belga helyzetértékelést küldött. Lássuk!

Mindig is szerettem utazni. Márpedig, ha az ember turnézásra adja a fejét, akkor egy dologra biztosan számíthat: utazásra. Mégpedig hosszú, hosszú utazásra. Ez alkalomból sem volt ez másképp, sőt igencsak kijutott a jóból. Nézzük, mi is történt velünk, eddigi pályafutásunk legtávolabbi koncertjéig (és vissza).

Oldalak