Jancsó Miklós nyitotta meg Varsányi István Aktfelületek c. fotókiállítását az Egyetemen. A helyszín talán nem a legszerencsésebb választás, hiszen az aprócska kiállítás szerencsétlenül fest az Aulában, a tágas térben szertefolyik a képek által sugallt intimitás.
Miből fizetem ki a rezsit? Hogy lesz meg a legújabb Ghymes? (Majd átmásolom valakiét...) Döglődik a termosztát. Kéne egy új kabát is. Mi van a hűtőszekrényben? Minket ezek a problémák foglalkoztatnak a leginkább. Nem úgy a jólétben tengődő nyugati polgárokat, helyesebben fogyasztókat. Bár a fridzsider tartalma komoly dilemmákra adhat okot az utóbbiak esetében is.
A múlt vasárnap két ősi rockbanda, a Beatrice és a Lord koncerteztek nagy sikerrel Veszprémben, a FOTEX Csarnokban. A két zenekar fellépése közti szünetben Nagy Feró, a Rice vezére a Nemzet (egykori?) Csótánya nyilatkozott az Indexnek.
- Az utóbbi időben mintha kevesebbet foglalkoznál a közélettel és többet a rock and rollal. Jól látom a helyzetet?
Az egyetemi borkurzusok tudományosan vidám hangulatát képzeltem magam elé, amikor megláttam a VMK-ban rendezendő Borban az igazság, borban a vigasz műsor ismertetőjét. A Somló amúgy is a kedvenc borvidékem, így biztossá vált a péntek délutáni programom. Nem rajtam múlt, hogy az említett emlékképem csak félig reinkarnálódott.
Rohadt dolog munkanélkülinek lenni. Tetézi a bajt, ha hiába járunk a munkaközvetítő irodába. Ha még ez mellett családunkat is elveszítjük, akkor igazán kilátástalan a helyzetünk. Nincs más megoldás, mint kitörni saját világunkból, áthágni korlátjainkat, hogy valami új életet kezdjünk.
- Bregyán Péter a nyitottságról, a művészetről -
Bregyán Péter, a Petőfi Színház új társulati tagja nemrégiben mutatkozhatott be a veszprémi közönség előtt a Diderot, a libertinus című játékszíni előadás főszereplőjeként. A Jászai-díjas színművészt a színházról és önmagáról próbáltuk meg faggatni, és egy kissé elfilozofálgattunk az élet dolgairól, mert ahogy Diderot mondaná: nem csak egy nő, nem csak egy filozófia van a világon és nem is egy színház
A minap kézhez kaptam a Metropolisz Filmklub meghívóját, miszerint a Séd mozi kamaratermében A lé meg a Lola c. kultuszfilmet tűzik műsorra. Derengeni kezdett valami mintha főiskolai filmtörténet tanárom kötelezők listáján találkoztam volna már e címmel. Természetesen akkor nem figyeltem oda rá.
- avagy néhány gondolat az amatőr rockfesztiválról -
A Padlás jó hely - Veszprémben. Maga a helyiség ízlésesen kialakított, az árak szolidak, a közönség normális, legalábbis, amikor én ott jártam. Ja, a legfontosabbról majdnem elfeledkeztem: az élő zenét favorizálja, hiszen szinte hetente rendeznek koncerteket.
Egy film, aminek az első húsz percében belecsöppenünk egy család életébe, ahol az apa több érzelmet mutat a kert, mint szerettei iránt, ahol az anyuka pénzt ad a gyerekének születésnapjára, mondván nem volt ideje elmenni az üzletbe, venni valami ajándékfélét, és ahol a gyerekek, úgy ahogy vannak, nem törődnek semmivel a pattanásokon, maszturbáláson és egyéb kamaszkori élményszerzésen kívül. Aztán otthagytam a filmet...
Ismét hallatott magáról a Without Face. András barátunk ezúttal német és
belga helyzetértékelést küldött. Lássuk!
Mindig is szerettem utazni. Márpedig, ha az ember turnézásra adja a fejét,
akkor egy dologra biztosan számíthat: utazásra. Mégpedig hosszú, hosszú utazásra. Ez alkalomból sem volt ez másképp, sőt igencsak kijutott a jóból. Nézzük, mi is történt velünk, eddigi pályafutásunk legtávolabbi koncertjéig (és vissza).