Az elmúlt héten tisztelettel adóztunk a 2. magyar hadsereg és minden II. világháborús áldozat emlékének a Requiem egy hadseregért című színdarabbal. Nemeskürty azonos című regénye alapján készült előadást a Latinovits Zoltán Játékszínben, a Veszprémi Felolvasó Színpad előadásában három alkalommal láthatta a helyi közönség.
Öreg rockerek régi bluesokat, rock and rollokat nyomnak. Azonban ez már senkinek sem kell. Újítani kéne. A Főnök kitalálja, menjenek le „bunkóba”. A dolog bejön, az ifjúság felfedezi őket, felmásznak a csúcsra.
Nagyjából ennyi a története az első és mindmáig egyetlen magyar rock and roll filmnek, a Kopaszkutyának, amit néhány napja láthattunk a Filmmúzeum csatornáján.
Íme a Without Face angliai körútjának folytatása, melyben újabb szálláskeresés, angliai, skót turné, stressz és siker, turnébusz és lasagne, interjúk és szerződések.
A borzalmas lakáshelyzetünk ideiglenesen megoldódott, merthogy indult az Arch Enemy /Corporation 187/, Without Face túra. A turnébusszal megint valóra vált egy álmunk.) Igaz a Play Stationt ellopták, úgyhogy azt nélkülöznünk kellett.) De azért volt tv, video, dvd, mikró, hűtő, meg baromi kényelmes ágyak. Úgyhogy aznap este igazan a mennyországban éreztük magunkat az elmúlt héthez képest.
Lesújt bennünket, de búcsúzni kell Holényi Zsuzsa munkatársunktól. A veszprémi Művészetek Házát pótolhatatlan veszteség érte halálával. Tiszteletre méltó szakmai pályafutás után, a régióban filmes szaktekintélyként is számon tartott, a művészeti élet más területein tájékozott és nyitott szakemberként kezdett dolgozni a várban, a Művészetek Házában, annak megalapítása óta.
Miféle szócsel ez a foncsor? Mintha azt mondanád, facsari, esetleg felfokozottabb érzelmi tónusban: szarifacsari. Pedig hát a foncsor maga a blokád. A világ megfelezése. Ráadásul a világ visszaadásának illúziójával.
Veszprém kulturális életének jeles színfoltjait adják Veszprém Város Vegyeskarának rendezvényei. Elég, ha a közelmúltban lezajlott karácsonyi koncertre utalok, aminél színvonalasabb komolyzenei koncertet ritkán élvezhet a helyi igényes közönség. Az énekegyüttes emellett kiadványai által is ismert: az elmúlt évben jelent meg legújabb cd-je Veszprémi Te Deum címmel, melyen kortárs magyar zeneszerzők műveiből hallhatunk válogatást.
Egy kis szünet után ismét hallatott magáról városunk kiváló rockzenekara, a Without Face. Most már Angliában turnéznak. De meséljenek inkább ők az élményekről.
Halihó otthon! Íme nem feledkeztünk meg a beszámolóról, ezúttal egy nottinghami könyvtárból írunk.
Hosszú készülődés után jelent meg a veszprémi rockélet új csapatának, a Cashnek az első lemeze. Az őszi lemezfelvétel alatt elkezdték a koncerteket is a városban és környékén. A közönség vevő volt produkciójukra. Néhány hete napvilágot látott a korong is, Túl mindenen címmel.
Mintha azt mondanád, facsari, esetleg felfokozottabb érzelmi tónusban: szarifacsari. Pedig hát a foncsor maga a blokád. A világ megfelezése. Ráadásul a világ visszaadásának illúziójával.
A foncsorozott üveg a tükör. Az üveg, amelyen ahelyett, hogy átlátnál, visszaköszön az innenső oldal. Pedig kétséges, hogy mindig azért bámulunk a tükörbe, mert a kerek-egésznek ezen felére vagyunk kíváncsiak. Erre döbbenhet rá, aki észreveszi: na, most kap frászt a foncsor, a talmi ragyogás hold-hidegén mégis egy igazi napfolt forró árnyéka kínál pengevékony átlátást a túlsó oldalra.
A most megjelentetett kiadvány bemutatójánál Fenyvesi Ottó, a Vár Ucca Műhely vezetője vállalta magára a „konferanszié” szerepét. Szösszeneteiben gondosan elhelyezett poénjait pedig nem más, mint a minden est alkalmával jelenlévő Kilián László lőtte le.