Lesújt bennünket, de búcsúzni kell Holényi Zsuzsa munkatársunktól. A veszprémi Művészetek Házát pótolhatatlan veszteség érte halálával. Tiszteletre méltó szakmai pályafutás után, a régióban filmes szaktekintélyként is számon tartott, a művészeti élet más területein tájékozott és nyitott szakemberként kezdett dolgozni a várban, a Művészetek Házában, annak megalapítása óta.

Személyiségétől elválaszthatatlanná vált a képzőművészet szakterülete. Felkészült és kérlelhetetlenül igényes munkájának köszönhetően Veszprém rangos helyet vívott ki magának a vizuális kultúrával foglalkozó művészek, művészettörténészek, kritikusok körében úgy országosan, mint nemzetközileg. Kiállítás-rendezései a szakmai vélemények és a közönségtől kapott visszaigazolások tükrében az igazi művészetet képviselő kortárs képző- és iparművészethez méltó hátteret adták meg városunkban. Szakmai alázat, etikai tartás hatotta át munkáját. A Csikász-, a Vár- és a Kisgaléria kiállításai közül is különös jelentőséggel bírtak a Tavaszi Tárlatok és a millennium alkalmából létrejött Orbis Pictus kiállítás, amelynek megszületésében több veszprémi intézmény összefogását kellett türelemmel, ügyszeretettel túllendítenie a buktatókon. A szaklapok és a sajtó rendre visszaigazolták erőfeszítéseit.

A Vass-gyüjtemény Veszprémbe kerülésének egyik motorja volt. Nívós nemzetközi és országos művészeti táborok szakmai konferenciák megvalósításával ugyancsak sokat tett azért, hogy a kortárs művészet otthonává legyen a város. Sok művészetbarát emlékezhet rá hálával, aki szakmai tanulmányutak, külföldi tárlatlátogatások megszervezését köszönheti neki.

A Művészetek Háza kicsi intézmény. Munkatársai szinte olyan kapcsolatban állnak egymással, mintha családtagok lennének, emberi kötődésük egymáshoz sokkal közelebbi, mint egy nagyobb létszámú dolgozó közösség, egy átlagos munkahelyen együtt tevékenykedő társaság tagjaié. Valamennyien szerettük Őt: szabadságszeretetéért, makacs szabadelvűségéért és még szókimondásáért is. Ezért is különösen fájdalmas szembesülni vele, hogy ő már nem ül az asztalánál, nem telefonál, nem sürgölődik a galériák valamelyikében.

Mégis közöttünk marad!

Emlékezünk rá ahányszor csak az általa szervezett művészeti eseményekkel kapcsolatos meghívó, katalógus, kiadvány a kezünk ügyébe kerül. Emlékezünk közvetlenségére, hangjára, nevetésére.

Zsuzsa! Velünk maradsz!

A Művészetek Háza munkatársai