A most megjelentetett kiadvány bemutatójánál Fenyvesi Ottó, a Vár Ucca Műhely vezetője vállalta magára a „konferanszié” szerepét. Szösszeneteiben gondosan elhelyezett poénjait pedig nem más, mint a minden est alkalmával jelenlévő Kilián László lőtte le.

Fenyvesi Ottó egy szerkesztőségi hangulatához hasonlította az estet, hiszen többségben a készítők és az írók voltak jelen a kiadvány bemutatóján, amely kötet neki azért szerzett külön örömet, mert három fiatal írónak, költőnek az írásai is belekerülhetett. Bevezetőjében egy rövid gondolatot olvasott fel nekünk arról; miért is szorult napjainkban háttérbe az irodalom, a művészet a műanyag-kultúrával szemben, mivé lenne a klónozás, internet, űrturizmus világa, a „szívhangunk legkisebb zördüléseit” megjelenítő költészet nélkül.

Az egymás után felszólított költők, esszéírók, fordítók sorba olvasták fel, mutatták be, mesélték el a kiválasztott versek, emberek, regények érdekességét, melyek írásra, elemzésre, vagy csak egy kis szellemi elmélkedésre késztették őket.

Az est második felében (inkább végében) pedig Orcsik Rolandról, egy Szegeden élő, „rengeteget fordító és író” fiatalemberről szólt, akinek elsődleges vágya a második kötetéért „járó” irodalmi Nobel-díj átvétele és hogy meggazdagodjon a költészetből. Orcsik Roland saját írásainak, gondolatainak felolvasásával és Fenyvesi Ottó végszavával fejeződött be az est: „Mi ennyit gondoltunk mára:”

Zárszóként én még annyit hozzátennék, hogy a Művészetek Háza az idei irodalmi estjeit méltóképpen zárta le a saját kötete bemutatásával.