A fiúk a hazai fellépések után vajmi keveset pihentek. Jó magyarhoz illően nyugati irányba vették útjukat, és átlépték a határt. Ezúttal Ausztriában kószálnak. Íme András élménybeszámolója arról, hogyan zúzták
meg a Sógorokat.
A második világháború vége felé vagyunk. Egy fiatal özvegyasszony (Sophia Loren) lányával Rómából elmenekül a háború borzalmai elől a hegyekbe. Menekülés közben kis híján megölik őket. Néhány nap bolyongás után megérkeznek az asszony szülőfalujába, ahol az emberek szintén nélkülöznek, de nagy szeretettel fogadják a rég nem látott kedves ismerőst és csemetéjét.
Szerda este. A DC harsog a Hepi börzdéjtől. - Kinek van születésnapja? kérdi csodálkozva a mellettem álló fiú. Hát a Kispáléknak! 15 évesek! Ja, akkor Happy borzday! Happy borzday! folytatjuk az ünneplést, bár nem szülinapi koncerten vagyunk
Kisebb fennakadást okozott, hogy a péntek délután 4 órakor az egyébként is zsúfolt belváros forgalmába a diákpolgármester jelöltek, csapataik, szurkolóik is bekapcsolódtak. Sem az eső, sem a hideg nem riasztotta el a résztvevőket, lelkesen vonultak végig a városon, egészen a Cholnoky-ig, ahol igazándiból kezdetét vette a móka, a kacagás, vagy egyszerűen a mini VEN-nek becézett programsorozat.
Vitathatatlan, hogy Horváth Charlie hosszú évek óta hazánk legnépszerűbb és az egyik legjobb énekese. Ez azonban nem volt mindig így. A megérdemelt siker csak a kilencvenes években köszöntött be. A miértről és más dolgokról beszélgettünk az énekessel öltözőjében.
Elkezdődött a kőszínházi évad a Pannon Várszínház berkeiben is. Idei első bemutatójuk a Parasztbiblia, mely a Szentírás bizonyos részeinek a feldolgozása.
Elindultak fiúk. Tervünk szerint rendszeresen közöljük a beszámolókat a zenekar turnéjának állomásairól, amelyeket az énekes, András fog nekünk küldeni a technika csodálatos szárnyán, elektronikus levél formájában. (Szóval, e-mailen.) Íme, az első fellépések történései, még itthonról:
Végre valahára elkezdődött ez a túra, mert már mindenki tűkön ült a zenekarban, hogy ismét felléphessünk. Ráadásul ilyen intenzíven már tényleg régen koncerteztünk, de hát meg kell szokni a sok bulit mert ha minden igaz ebből (is) fogunk megélni ,tehát formában kell lennünk.
Modern képzőművészet. Érthetetlen? Értelmetlen? Elérhetetlen? motoszkál az ember fejében, miközben nézegeti az Egyetem aulájában látható Jövőkép című kiállítás anyagát. Érthetetlen? teszi fel újra a kérdést az ember magának. Nem lehet, hiszen annyi stílus, látásmód és technika van, hogy a nagy számok törvényét figyelembe véve nem lehet mindegyik érthetetlen számunkra.
Váltottak már színházbérletet? Idén úgy tűnik, érdemes lesz ezt a plusz kiadást megreszkírozni a családi kasszából, legalábbis a kezdetek igencsak ígéretesek. Kiss Csaba Hazatérés Dániába című darabjának előadása igazi színházi élmény, a régi, országosan elismert Petőfi Színházi előadásokat idézi emlékezetünkbe.
Végre!!! Kritikusként nem is mondhatnék mást most, amikor oly hosszú idő után először láttam egy igazán jó előadást abban a színházban, amely lokálpatriótaként csak a legközelebb áll szívemhez az összes színházak közül. Hát kérem, ezek az emberek tudnak színházat csinálni!
Egy több mint harminc kötetet megjelentető írótól elvárható lenne, hogy egy, az olvasók és érdeklődők előtt tartott beszélgetés alatt legalább néhány szóban meséljen önmagáról, az életéről, az írásairól, a gondolatairól, bármiről. Ez Géczi János esetében nem történt meg.