Olasz trombitások virágokkal, Lovasi átvágta a jónépet, Emil Rulez-es zsírégetés Bíró Icával, frenetikus Heaven Street Seven koncert, diszkópatkányos Kosheen. Röviden ennyivel lehetne jellemezni a Sziget Fesztivál 3. napjának eseményeit. Ennél több koncertet ugyanis egy napra bezsúfolni fizikai képtelenség. De nézzük csak sorjában mi is történt!

Új név jelent meg Veszprém egyébként sem szegény rockzenei életében. Tavaly április óta próbál a Cash. (Bakonyvári Mihály - dob, G. Fellner Attila - basszusgitár, Horváth Béla - gitár és Tóth István - billentyűs hangszerek, ének, morfondírozás) Most készülődnek a színpadon bemutatkozni, így egy próbán sikerült elcsípni a fiúkat.

A hangulat nagyon jó volt. Ha elrontottak egy számot, nem veszekedtek, hanem egy jóízű nevetés után újra elkezdték. Persze nem nélkülözte mindezt egymás kritizálása sem.

Itt a Sziget, itt van újra – már tizedszer kilenc éven belül… Én meg már megint feljöttem, ezúttal azon küldetéstől is hajtva, hogy tájékoztassam érdeklődő embertársaimat a dolgok állásáról, meg a fityeg ityegéséről.

Hát kéremszépen, a dolgok feltétlenül és kifejezetten állnak. Meg én is álltam. Sorban két órán keresztül tegnap, a porban, napsütésben és esőben (felváltva és egyszerre), hogy hozzájussak sajtójegyemhez. Van ilyen, mondhatnók, meg aki potyázni akar, az szenvedjen is meg érte, vagy mi. Sikerült, megszenvedtem.

A fotográfia történetének kezdetén mindenki abban hitt, hogy a fény által létrehozott kép valóban a lényeget tárja fel. A XX. század története megmutatta, csak nagyon kevés alkotó volt képes arra, hogy műveiben megvalósítsa azt, amit József Attila így fogalmazott meg: "az igazat mondd, ne csak a valódit".