Szerda este. A DC harsog a Hepi börzdéjtől. - Kinek van születésnapja? – kérdi csodálkozva a mellettem álló fiú. – Hát a Kispáléknak! 15 évesek! – Ja, akkor Happy borzday! – Happy borzday! – folytatjuk az ünneplést, bár nem szülinapi koncerten vagyunk…

- Nem születésnapi koncertet tartottunk Veszprémben – válaszolta kérdésünkre Lovasi András. – Egész egyszerűen azért, mert mostoha körülmények között vagyunk. Régen jó bulik voltak itt, de ez a rövidített nyitva tartás nekünk is betett. A szigorúan vett 15 éves turnénak nem állomása Veszprém, mert itt nem tartunk lemezfelvételt, és nem hívtunk meg vendégzenészeket. Olyan nagy különbség mégsincs a koncertek között, mivel a repertoár szinte teljes mértékben megegyezik a többi helyszínével.

- A honlapotokon (http://kispal.mentha.hu) arra kértétek a látogatókat, hogy állítsák össze a 10 leginkább kedvelt Kispál nóta listáját. Mennyire tartjátok magatokat ehhez?

- Örömmel vettük tudomásul, hogy a küldött listák 70-80%-ban megegyeznek a koncerteken játszott dalokkal és a mi ízlésünkkel. 110 dalra érkezett szavazat, s ebből érdekes módon az 50-60. helyre kerültek az ún. Kispál-slágerek, mint például az Emese.

- Ez azt is jelenti, hogy a közönség alapvetően koncertre járó?

- Mivel 10 számot kértünk, akik szavaztak valamilyen szinten az elithez tartoznak, hiszen a „médiákokban” játszott 1-2 számnál többet ismernek tőlünk. A tévé, rádió az egy számos sztárokat élteti. Ezzel szemben mi nem slágereket, hanem lemezt szeretünk csinálni.

- 15 életév nem nagyon dívik a magyar zenei élet területén…

- Büszkék is vagyunk rá! Ezen időszak alatt a zenekar folyamatosan változott, formálódott, csupán a „kemény mag” maradt állandó. Úgy tűnik, Kispállal jól tudunk együtt dolgozni, nem vagyunk ambíciózusak, csupán szeretünk zenélni. Amit nem szeretek, az az állandó hadakozás, a pénz. Régebben utazni is szerettem, de ma már inkább teszünk néhány kilométeres kitérőt, hogy ne ugyanazon az úton menjünk.

- Tényleg, mennyi fellépésetek van évente?

- 80-100 körül. Ez a mai világban elég jónak számít - csatlakozott a beszélgetésbe Lecsó, - mivel az átlag fellépések száma az élő zenekarok esetében 50 körül mozog. Sajnos kevés a lehetőség. A legtöbb szórakozóhelyen csupán hétvégén vannak koncertek, már ha vannak. Mi egyébként általában ad hoc jelleggel játszunk, aszerint, hogy hol voltunk régen.

- Mennyire történt változás az elmúlt 15 évben?

- A zenekar pályája egyértelműen szakaszolható. Volt egy korai időszakunk, amikor évi 10 koncertet adtunk. Az első vízválasztó az volt, amikor az első dobos kiszállt a csapatból. Aztán belépett az Ákos (Dióssy D. Ákos, billentyűs – szerk.), a Lecsó (Leskovics Gábor, gitár – szerk.), meg jöttek más vendégzenészek és mindenki hozta a saját dolgait, így megint változtunk egy kicsit. Újfajta műsorokat állítottunk össze, csendes ülős koncert-sorozatot is, filmekben szerepeltünk, dalokat írtunk, szóval kinyílt a spektrum. A Velőrózsákkal aztán megint lezárult egy fejezet. Most meg megint másba kaptunk bele, rock&roll lemezt csinálunk. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan yeah-t éneklünk, hanem hogy olyan elánnal játszunk.

- Mikorra várható ez az album?

- Februárra tervezzük, de előtte még egy csomó minden várható! Itt van például a szülinapi lemezünk, amely csak korlátozott számban lesz kapható és kereskedelmi forgalomba nem kerül. Aztán meg október végén egy 4 számból álló CD fog kijönni Nagyon szerelmes címmel. Ez 30 perces CD-Rom is lesz egyben, amelyen az első, rosszul szóló demófelvételünk, valamint egy koncert dokumentumfilm lesz látható. Ja és az egyik dalt Jancsó a következő filmjébe is beleillesztette. Ebben - a zenekarra nem jellemző módon - csajok is fognak énekelni, így Jucus az Animá-ból, Péterffy Bori az Amorf Ördögök-ből és a feleségeink meg a családtagok. Például Lecsó családja, sőt még a kutyája is szerepel rajta.

Kispálék új dobossal léptek színpadra Veszprémben is. Michael május óta tagja a csapatnak. - Mennyire ismerted a zenekart azelőtt? – kérdeztük tőle.

- Nem nagyon. A számokat sem igazán ismertem. A Fabulon nevű zenekarral volt fellépésünk, amikor Dió és Lecsó látott. A dobolási stílusomat megfelelőnek tartották, így felkértek, csatlakozzam hozzájuk. A próbák során aztán összebarátkoztunk.

- Ja, csak kiderült, hogy dobolni nem tudsz… – szólt közbe Lovasi.

- Most még csak bele-belejátszok a dalokba, aztán ahogy alakul... Nem tudom a teljes koncert-repertoárt sem, a szövegekről nem is szólva… és azt sem, hogy mit jelent a húsrágó-hídverő…

De a közönség tudja és tudta! Így aztán zenekar nélkül is simán végigénekelte a Helló, hogy vagy, jó, hogy vagy… kezdetű opuszt, s csupán a Jövőből jövő lövő új verziója okozott némi negatív indíttatású morajlást, az új szám meg pozitívat, de hát a lányok nagyon szerelemesek, a srácok meg nagyon rendesek, s így nem lehet nagy gond – legalábbis a Kispál sa borz koncerten nem…