Modern képzőművészet. Érthetetlen? Értelmetlen? Elérhetetlen? – motoszkál az ember fejében, miközben nézegeti az Egyetem aulájában látható Jövőkép című kiállítás anyagát. Érthetetlen? – teszi fel újra a kérdést az ember magának. Nem lehet, hiszen annyi stílus, látásmód és technika van, hogy a nagy számok törvényét figyelembe véve nem lehet mindegyik érthetetlen számunkra.

És nem is az! A képeket nézegetve csupán itt-ott dereng fel előttünk az „Ezt én is meg tudom csinálni!” gondolata. Látunk egy sámánt, egy csendéletet, amott egy, a kiállítást megnyitó Gopcsa Katalin szavaival élve „fegyelmezett mezőgazdasági képet”, vagy éppen a „rémület maszkjait”. Mind-mind szólnak hozzánk. Nem feltétlenül értelmeznünk kell őket, hanem átélni, érezni: milyen hangulatot tükröz, milyen érzelmeket hoz ki belőlünk! És ezzel már megtettük az első lépést ahhoz, hogy megértsük, s talán megszeressük a modern művészetet.

Ahogy Asztalos István megnyitó szavaiban is elmondta, a tárlat a jövőről való gondolkodás lehetőségét teremtette meg a művészek (és tegyük hozzá, a közönség) számára. Ez pedig a modern emberhez méltó dolog. Tessék tehát, második lépésként gondolkodni is!

– A tárlat képein a belső, bensőséges képek a való világgal konfrontálódnak – mondta Gopcsa Katalin. – Fontos, hogy a művészet előlépjen elszigeteltségéből és együtt tudjunk, akarjunk élni vele, mivel ebben a technologizált világunkban a humán értékek egyre inkább veszélybe kerülnek.

A műveken az alkotás széles skáláját ismerhetjük meg, hiszen a kiállító művészek, így Ádám Zoltán, Bukta Imre, Csurka Eszter, drMáriás, Duliskovich Bazil, feLugossy László, Gaál József, Klimó Károly, Roskó Gábor, Soós Tamás, Swierkievicz Róbert és Vogl Filemon számos technikát alkalmaz és ötvöz alkotásainak elkészítése során.

A megnyitón Asztalos Istvánnak (a városnak) drMáriás Hangosabban trombitÁlj! trombitÉlj! című festményét adták át a szervezők. Nem véletlenül? Ki tudja!