Elkezdődött a kőszínházi évad a Pannon Várszínház berkeiben is. Idei első bemutatójuk a Parasztbiblia, mely a Szentírás bizonyos részeinek a feldolgozása.

A gyűjtemény – merthogy gyakorlatilag népköltészeti gyűjteménnyel állunk itt szemben – abból az alapkoncepcióból indul ki, hogy a nép egyszerű gyermekei feldolgozták, és saját képükre alakították a Biblia történeteit, olyan módon mesélve el azokat, mely érthetőbb számukra az eredeti, néhol száraz, néhol körülményes bibliai szövegeknél. Az az istenkép, amivel a darabban találkozhatunk egy emberközelibb, antropomorfabb megközelítése az életünket irányító felső erőnek, mint a keresztény vallás eredeti istenképe. Az Úr motivációi emberi motivációk, sőt néha olyan érzésünk van, hogy ez az Isten legalább olyan gyarló, mint bármelyik általa teremtett lény.

Az előadás helyenként megbotránkoztató lehet számunkra (még Spiró György sem használta ennyiszer a „szar” szót a Csirkefejben), de az a nyelvi közeg, melyet visszatükröz, élő és létező – az egyszerű emberek nyelve.

Ami viszont igazán élővé és élvezhetővé teszi az előadást, az a színészek értő és igazán belülről átélt játéka. Különösen nagy örömet okozott a szereplők kifejező mimikáját megfigyelni, ami kimondottan egy ilyen kamaraszínházi előadásnál tud igazán érvényesülni. Mindent összevetve találhatunk visszatetsző, és kifejezetten jó dolgokat is a Pannon Várszínház előadásában, de az bizonyos, hogy egy sajátságos kultúrkörnyezetbe enged bepillantást, amely szokatlansága folytán lehet érdekes a városi közönség számára.