Egy film, aminek az első húsz percében belecsöppenünk egy család életébe, ahol az apa több érzelmet mutat a kert, mint „szerettei” iránt, ahol az anyuka pénzt ad a gyerekének születésnapjára, mondván nem volt ideje elmenni az üzletbe, venni valami ajándékfélét, és ahol a gyerekek, úgy ahogy vannak, nem törődnek semmivel a pattanásokon, maszturbáláson és egyéb kamaszkori élményszerzésen kívül. Aztán otthagytam a filmet...

Elöljáróban annyit a filmről, hogy a forgatókönyvet a rendező Andrew Berkin készítette Ian McEwan regényéből, amely a filmklubosok szerint nagyon hitelesen adja vissza magát a történetet. Elhiszem nekik, hiszen biztos vagyok benne, hogy olvasták is és látták is a történetet.

A cikk címében feltett kérdés pontosan ezzel függ össze. Miért gondolja valaki, hogy a szerinte sok mondanivalóval rendelkező könyv hiteles lehet egy filmben. Továbbmegyek, miért jut eszébe valakinek egy hatásos regény megfilmesítése, és melyik hülye pénzember, filmalapítvány ad ki az ilyen „művészfilmekre” pénzt.

A Cementkert ízig-vérig „művészfilm”, mert többet akar, mint amire a mozi hivatott. Itt nem arról beszélek, hogy egy film rossz, ha mondanivalója is van, hanem arról, hogy ha csak az van. Nem vált ki az emberből igazi érzéseket. Vágunk egy fintort, de nem mosolygunk, pláne nem nevetünk (esetleg kínunkban), elkomolyodunk, de nem szorul el a szívünk. Ez pont azért van, mert fel vagyunk készítve, hogy mi most egy „művészfilmet” nézünk meg.

Az emberek, akik az ilyen jellegű filmeket alkotják, talán azt gondolják: ugyan kevesebben olvasnak könyveket, mint ahányan beülnek egy moziba vagy megnéznek a tv-ben egy filmet, de ennek a közönségnek tudnia kell, hogy egy filmnek is lehet mondanivalója. Lehet, de könyörgöm, csak ezért ne csináljunk már filmet!

Az Andrew Birkin típusú rendezők azok, akiknek nincs egy épkézláb ötletük, és életük értelmének az emberek szellemiségének megmentését tűzték ki célul az ilyen silány minőségű filmekkel (nem a kamerák, elhasznált filmtekercsek számáról, a színészek ismertségéről beszélek, hanem a közönségből kiváltott reakciókról).

Ui.1: Este hazaérkezésem után, az egyik adón sokadszor adták le, a Drágán add az életed c. filmet, ami nem akar mást csak szórakoztatni, izgalmat csempészni életünkbe. Olyan izgalmat, ami a nézők életében nem valószínű, hogy valaha is bekövetkezne. Ennyi és nem több.

Ui.2: A Zabhegyező az egyik kedvenc könyvem és világszerte az egyik legközkedveltebb könyv, DE NEM JUT ESZÉBE SEMELYIK HÜLYÉNEK, HOGY FILMET CSINÁLJON BELŐLE!!!

Ui. 3: Az előbb nem akadt be a CapsLock, csak felhúztam magam az Andrew Berkin-féle embereken.