Élőzene a Padláson

- avagy néhány gondolat az amatőr rockfesztiválról -

A Padlás jó hely - Veszprémben. Maga a helyiség ízlésesen kialakított, az árak szolidak, a közönség normális, legalábbis, amikor én ott jártam. Ja, a legfontosabbról majdnem elfeledkeztem: az élő zenét favorizálja, hiszen szinte hetente rendeznek koncerteket.

A múlt hét első felében a rockot kedvelő közönség kedvére kitombolhatta magát, hiszen három éjszakán keresztül amatőr bandák szórakoztatták a nagyérdeműt. Az utolsó estén magam is feltévedtem a Padlásra. Nem voltak túl sokan, bár ez valószínű a hétköznapnak szólt. A hangulat azért emelkedettnek tűnt, és senki nem balhézott. Kérdeztem a srácokat, milyen a színvonal. – Hát ilyen! – mondta egyikük. Azzal, ujjával egy szinuszgörbét rajzolt a levegőbe.

Aztán tíz felé elkezdte a műsort az Algor Mortis. Extrém metál bandának hirdették őket. Szóval, tipikusan olyan zenekar, amit tucatjával láthatunk a zenei csatornákon. Semmi katarzis, talán egy lány rázta haját, bár ahogy jobban szemügyre vettem, neki tökmindegy volt, mi szól. Ennek ellenére a fiúk nagyon magabiztosnak tűntek. Énekesük túlzottan is: – Szevasztok, lejöttünk hozzátok a messzi Budapestről – köszöntötte a nagyérdeműt. Én a helyében még hozzátettem volna azt, hogy „büdös vidéki köcsögök”. Legalább zeneileg nyújtottak volna valamit. – Miért angolul énekeltek, bazmeg? – tette fel a kérdést mögöttem egy fiatalember. Mert az a divat, meg így a hörgést még kevésbé érti a zsűri.

De legalább megint történt valami ebben a városban. A fiatal rockerek szóhoz jutnak, az ifjúságnak nem csak a diszkó maradt, mint szórakozás. Mondom, a Padlás jó hely. Az Algo Mortisról nem ők tehettek.

Rovat: