Jancsó Miklós nyitotta meg Varsányi István Aktfelületek c. fotókiállítását az Egyetemen. A helyszín talán nem a legszerencsésebb választás, hiszen az aprócska kiállítás szerencsétlenül „fest” az Aulában, a tágas térben szertefolyik a képek által sugallt intimitás.

Pedig jók a képek. Korunk egyik feledésben lévő igazságára hívja fel a figyelmet, miszerint az ember test szép. A kiállítás képein szereplő mezítelen női testek – szemben a mindenhonnan ránk köszönő „trend-aktokkal” – nem az erotikus vágy felkeltését célozzák meg – ugyanakkor nem is aszexuálisak –, hanem önmagukban szépek, és szépségüket a formák játéka adja meg.

A test – akár a kiállítás képein, akár az életünkben – gazdag, felfedezésre váró terep, bár a mai életvitel tükrében mindez holmi gagyi frázisnak tűnik. Nem a hatvanas évek szexuális forradalmának természetes pucérsága köszön vissza a fotókon, s nem is az a jelentésekben gazdag meztelenség, ami oly gyakori Jancsó filmjeiben, hanem a természetes szépség, finomság, harmónia.

A fekete-fehér képeken játszik velünk a fény, a forma, a képzelet. A fotókon megjelenített testrészek, idomok, részletek megindítják az ember képzeletét, akaratunkon kívül is megteremtjük tetszésünk és vágyaink szerint az Egészet.

Aki vállalkozik arra, hogy (újra) nekivágjon a női test felfedezésének, mindenképpen nézze meg a kiállítást, hiszen a veszprémi amatőr fotós képei kellő alapot nyújtanak a természetes szépség újbóli megismeréséhez.