Vasárnap este vígjáték, akciófilm nélkül. Vagy mégse?
Érdeklődve várom a televíziós nézettségi adatokat vasárnap estéről. Összesen nyolc csatornán követhettük nyomon a 2006-os választások első fordulójának eredményét, figyelhettük a százalékokat. Akinek ez nem volt elég, hallgathatta a rádiót vagy böngészhette az internetet. Legalábbis én, mazochista módon, ezt tettem.
Egy a Nagytestvérünknél nemrég megjelent cikk hírt ad arról, hogy brit férfiak körében végzett felmérés alapján 94 százalékuk mindig szeretni fogja csapatát, akármilyen rosszul játszik, ezzel szemben 52 százalék megszüntetné párkapcsolatát, ha az már nem működne. Naná. Evidens. Már akinek. De miért is van ez így?
Ahogy telnek az évek, egyre kevésbé érdekelnek a választások, egyre hidegebben hagy a politika. Ha ezt kiiktatom az életemből, legalább egy dologgal kevesebb, amin hörögni lehet a hétköznapokon. Nem érzem úgy, hogy konkrétan az én életemet érinti, hogy azok ott mit ügyködnek a parlamentben, vagy azon kívül.
Már nincs sok hátra. Egy hét, és választunk. Szavazunk arról, ki döntsön rólunk. Adónkról, bel- és külpolitikánkról, környezetünk védelméről, gyermekeink tantervéről Tehát jól meg kell fontolni, hova is tesszük az X-et. Én próbálom fontolgatni, de nem mégsem megy. Túl nagy a felelősség, vagy nincs kit választani? Ez is, az is.
Ez a békés angliai kisváros teljesen megbolondult. Nemsokára parlamenti választások lesznek, kitört a pártháború, zajlanak a plakátcsaták, dübörög a propaganda, összecsap mindenféle politikai szimpátia. Odahaza, családi körben, az iskolában és a munkahelyeken valamennyi polgár az esélyeket latolgatja.
Ami rossz, ami szakadt, ami piszkos, ami kurva, ami szexi, ami pucér, ami őszinte nos, ez a blues, ezt játssza a Colorado másfél évtizede. Ennek örömére tartottak egy kis engedd el a hajam-at az Eszpresszóban.
A választások közeledtével talán nem árt újra és újra helyre rakni, hogyan is zajlik a voksolás tulajdonképpen. Az alábbi rövid összefoglaló ezt volna hivatott tisztázni.
Furcsa, hogy ilyen meglepő módon egybeesik a választási kampány a pornó ellen hirdetett ORTT-kereszteshadjárattal. Holisztikus életfelfogásunk persze tiltja, hogy bármilyen megmagyarázhatatlannak tűnő egybeesés mögött a véletlen kiszámíthatatlan játékát lássuk: minden igenis mindennel függ össze. A jó hír, hogy legalább már megtudtuk, miről ismerhetjük fel a pornográfiát: lehet, hogy a fura émelygés mégis a szexcsatornák miatt van, és a kampánynak semmi köze hozzá?
Minap felröppent egy ötlet: Veszprém legyen a Bakony-Balaton régió központja! A felvetést tevő pártpolitikus ellenfelei, a jelenlegi koalíció tagjai azonnal lelőtték az ötletet, mert az szerintük kampányfogás, és szakmailag nem megalapozott. Cseppet sem meglepő politikai válaszok közepette felmerült bennem egy kérdés: egy ötletet nem lehetne szakmai alapon és nem pártpolitikai hovatartozás alapján megvizsgálni?
Eltemették szűlővárosában Szlobodan Milosevityet, az utolsó balkáni gengsztert. Már soha nem tudjuk meg, mi történt igazából az exJugoszlávia területén Hogy hogyan élt és halt, leírták számtalan helyen, jól is, rosszul is. Egy olyan szempontot szeretnék felhozni, amire eddig tudtommal senki sem gondolt.