Mit jelent ma március 15.? Munkaszüneti nap, pártpolitikai rendezvények sora, esetleg megemlékezés az 1848-as eseményekről? Miért nem tudunk mi úgy ünnepelni, mint mondjuk a franciák június 14-ét, vagy az amerikaiak július 4-ét?

A városi közéletet, politikát alaposan – vagy csak néhányan azt gondolják, hogy alaposan – fölkavarta az elmúlt hetekben a Megyeház téri Brusznyai-emlékmű kapcsán kibontakozó vita/párbeszéd.

Elképzeltem magunknak egy Ifjúsági Házat, mely segíti, és támogatja a fiatalokat. Segít a tanulásban, a családi és egyéb problémák megoldásában. Egy biztos pontot nyújt, ahol még a szórakozásra is van lehetőség.

Lehetőség lenne a korrepetálásra. Úgy gondolom, hogy a matek, a fizika és a kémia nem egy iskolásnak okoz gondot, így nekik tanárok segíthetnének a felzárkózásban. Emellett nyelvtanárok állnának a gyengébbek, vagy a csupán tanulni vágyók rendelkezésére. Néhány pszichológus, egy orvos és egy nőgyógyász a lelki és testi bajok megoldásában adna segítséget.

Anyukám írta, otthon áll a bál. Egy veszprémi civil társaság emlékművet akar állítani Brusznyai Árpád tiszteletére közadakozásból a város egyik frekventált pontján, de az önkormányzat nem ért egyet a helyszín kiválasztásával. Nagy nevű professzorom – mikor elmeséltem neki a honi perpatvart – azt mondta: érthetetlen, hiszen egy emlékmű állítása nem politikai, hanem szakmai döntést igényel