Tacepao

Torkos bor

Beküldte gasztronauta -

- látogassunk meg hétvégén minél több pincét! -

Kedves Borbarátnéim és Borbarátim!
Az Magyar Turizmus Zrt., a Nyitott Pincék Szövetsége és az Úr jóvoltából – ki küldé nékünk a Szentlelket – idén Pünkösdvasárnapon közel 200 pinyóban lehet borkóstolni potyára, mindannyiunk nagy-nagy megelégedésére és egészségére a Nagy Ízutazás zászlaja alatt!!!

Szikkadt Tom és a lomtalanítás

Beküldte Daoldin -

- öt püff -

Tavasz volt, a rovar- és bogárinváziónak, az adóbevallásnak, a lábgombásodásnak, a ruhák rövidülésének, a nagytakarításnak és a lomtalanításnak az időszaka. Szikkadt Tom szomszédságát is ellepték a megunt vagy tönkrement kacatok, limlomok, katracok, kütyük és mütyürök kupacai. Háromlábú asztalok, megunt vibrátorok, szomorú szemű, kibelezett plüssmacik, paranoiás tévék és divatjamúlt drogok, presztízsüket vesztett fehérneműk. Szikkadt Tomnak nem igazán akadt kidobnivaló holmija, ám ahogy jobban belegondolt, mégiscsak talált olyasmit, amitől szívesen megszabadulna.

Indul a szezon

Beküldte wolferl -

Sümeg, Szigliget, Badacsony, Balatonfüred

Nyakunkon a nyár, hamarosan június, ideje útnak indulni, szemrevételezésül, mit kínál a Balaton-felvidék. Saját fő célom a sümegi vár volt, amiről legutóbbi emlékem egy réges-régi osztálykirándulás.

A dunántúli végvár azóta remek turistacsalogató komplexummá vált, különféle jelmezekbe öltözött fiatalok állnak rendelkezésre, hogy bemutassák az évszázados hagyományokat. Lehet némi összeg fejében pénzt verni, lovagolni, íjjal lőni, és teljesen ingyenesen kalodába húzatni magunkat.

Szerelem első látásra

Beküldte pethõ imre -

- tánc, buli, haverok -

Öt éve voltam először a Tánc Fesztiválján. Kényszerből, mert ott dolgoztam. Addig azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy iszák a kortárs táncot. Az egyetemi bulik részeg pogózása jutott maximum eszembe róla. Aztán munka közben megszerettem. Azóta számomra ez a legtisztább, legszabadabb művészet. A fesztivál több táncos előadások sorozatánál, buli a javából, lehet beszélgetni a táncról, fotókat nézni róla, előadás után pultnak támaszkodva világot váltani.

Idézetről-idézetre

Beküldte kávé -

- avagy a Keselyű három napja -

Középosztálybeli, értelmiségi családban élek: feleségem közhivatalnok, magam tanár vagyok. Átlagkeresetünk kicsivel az országos átlag fölött van – nem panaszkodhatunk… Igaz, közeli gyermekáldás elé nézünk, így anyagi helyzetünk hosszú távon nem ilyen stabil. „Saját” lakásban élünk, így természetesen el vagyunk adósodva. Ez nem újkeletű jelenség: szüleink ebben a korban szintén el voltak adósodva.

Sírok és sorsok

Beküldte mico -

- keresztekről, fejfákról -

Szeretem a temetőket. Szinte mindent elárul a környéken lakókról – vallástól, nemzetiségtől, anyagi helyzettől függetlenül. Szeretem a háborús emlékműveket is, ahol a település hősi halottainak nevét vagy egy alakulat meghatározó csatáinak nevét olvashatom. Ergo szeretem a katonatemetőket is. Bár itt azért már kissé más asszociációk is belódulnak.

Queensbury-mesék

Beküldte döbrögi -

- tömeg-közlekedés -

Régi barátom írt ismét Queensburyből. Nagyszerű hétvégét töltöttek a főváros környéki hegyekben, távol a város zajától, amolyan 21. századi Robinsonokként egy erdei kulcsosházban, vezetékes víz, áram és minden egyéb civilizációs vívmánytól mentesen. Csak az utazással akadtak ismét gondjai.

A zindexvajommiiii…???

Beküldte kávé -

- avagy hogyan lettem „újságíró” -

Ha tízegynéhány évvel ezelőtt (boldogult középiskolás koromban) megkérdezte volna tőlem valaki, hogy mi leszek, ha nagy leszek, egyet biztosan állítottam volna: „újságíró soha”. Már akkor tudtam, hogy nem nekem találták ki a szoros határidőket, illetve túl lusta vagyok ahhoz, hogy egy ügy után állhatatos vérebként szimatoljak. Ehhez képest meglehetősen érdekes, hogy itt ezeket a sorokat írom, miután közel (vagy távol) kétszáz írásom jelent meg a Veszprém Indexen, és még néhány ilyen-olyan nyomtatott próbálkozásainkban.

Oldalak