Azt mondta a Sax, ugyan írjak már én is arról, hogy mi ez az index.veszprem. Ha már egyébként is új vagyok a társaságban. Meg a városban is. Meg egyáltalán.

Szóval az index. Merengtem egy ideig, hogy talán valamiféle dicshimuszt kellene írni, vagy valami építő jellegű kritikát, egyáltalán valami kreatív izét. Aztán szép lassan rájöttem, hogy rövid veszprémi tartózkodásom szépen láthatatlanul összefonódott az indexszel (is). Jöttem szeptemberben, nem ismertem senkit, a várost se, a leendő kollégákat se, összesen kétszer, ha voltam előtte a városban. Akkor is átutazóban. Aztán szép lassan eltelt félév, közben ide költözött még, akinek ide kellett, de az esős és hideg őszben, majd a télben nem sokfelé mozogtunk. Éltünk egymás mellett, Veszprém és mi, párhuzamosan, egymás útjait csak olykor-olykor keresztezve, s viszonyunk egy jé-re, egy nahát-ra, vagy egy bazzeg-re korlátozódott. Pro és kontra.

Új év, új albérlet, új színterek és személyek jelezték 2006 beköszöntét. Többek közt az index is. Kicsit megszeppenve, mint szűzlány, ha földre hull a boxer, estünk be az első szerkesztőségi megbeszélésre. Nem is tudom, mit vártam, talán lelkes amatőrök magukat nagyon komolyan vevő kis csapatát. Emlékeim a szerkesztőségekről még általánosból, az iskolaújságból voltak. Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, és újabban egyre többször fordul elő velem, a megérzéseim (előítéleteim?) becsaptak. És akkor most jön a dicséret: meglepően profi kis társaságra találtam. Egyrészt gondolkodó emberekre – persze ilyenkor fölmerülhet a kérdés, hogy akkor kik vehettek körbe korábban…, – másrészt meg nyitottakra – a kérdés ismét jogos lehet.

Múltkori interjúalanyom említette, hogy Veszprém befogadó város. Igazat kell adnom neki. Pestiként persze túl kellett magamat tenni a kezdeti meglepő fordulatokon (keresztnéven szólítanak a zapehba, stb.), de nem éreztem soha azt, hogy bárki is elsőre meg- és elítélne. Sem a városban, sem a munkahelyen, sem az indexnél. Az alapján ítéltek eddig meg, amit csináltam, vagy nem csináltam. Kurtán-furcsán az index lett az, amit kerestem tudatosan-öntudatlan. Kreatív, autentikus és független társaság, véleménnyel, melyek gyakran egymástól is különböznek, gondolatokkal, és ha nem is mindig látszik az írásokból – és főleg a beérkező reagálásokból –, de jobbító szándékkal. Mintha a fővároshoz képest a kisebb dimenzióban tényleg jelentene valamit egy cikk, egy interjú, egy vélemény, egy tárca. Súlyuk van az írásoknak. Persze lehet, hogy nem mérem föl jól a dolgokat, és ez mind nem így van. De próbálok hinni benne.

Nem mondom, hogy identitásom máris veszprémi lenne. Egy jelentős szelete már azonban már az. S az index és Veszprém most elválaszthatatlannak tűnik számomra. (És végül mégis sikerült egy elfogult cikket rittyenteni…)