Tacepao

Salak és magány

Szikkadt Tom akcióban

Szikkadt Tomnak ellopták a magányát. Nem metafora ez, nincs semmi szimbolikus jelentése, de tényleg, ez a rideg valóság. Hosszú ideig, remegő gonddal, görcsös odafigyeléssel nevelt és ápolt magányát ragadta el galád besurranó, még sincs a hírekben, hogy a bulvársajtóról ne is.

Táj-CSI

- avagy a Helyszínelők és a nagy magyar valóság -

Tényleg borzasztó érzés az, ha valaki valamilyen bűntény áldozata lesz. A kiszolgáltatottság tudata, a félelem attól, hogy bármikor újra bánthatnak, kirabolhatnak – mindez annyira képes megmérgezni az ember közérzetét, hogy szinte megbénul, képtelen másra gondolni. Az persze talán segíthet, ha tudom, hogy elkapták azt, aki megkárosított – akár fizikai, akár anyagi, akár lelki értelemben. Hát ezért szeretjük nézni a Helyszínelőket, akik csaknem mindig végére járnak a gonosz bűneseteknek.

Skótokról, bilincsről, csendőrségről, nehéz örökségről

- avagy ki kivel bizalmatlan -

E sorok írójának meghatározó élménye a magyar rendőrséggel kapcsolatban még 1995-re datálódik. Bizonyára sokan emlékeznek még a Dunai-féle olimpiai labdarúgó válogatott menetelésére, amelyiknek annyi év után végül sikerült magát kvalifikálnia az 1996-os atlantai játékokra. A sorsdöntő meccsre az Üllői úton került sor, a skótok ellen.

„Rendőrbácsik, ne bántsatok engem…”

- avagy egy fiatal és a közeg, az elmúlt másfél tucat évben -

Egy nyáron kezdődött. Ilyenkor ugye sokáig maradhattunk lent, így a cangázás közben észre se vettük, hogy ránk sötétedett, valahol a Stadion környékén. A dinamó persze nem működött a szétkrosszozott kempingemen, így kivilágítatlanul vettem a Cholnoky felé az irányt. Akkor igazoltatottak először a fakabátok, de persze én még nem voltam 14, hogy személyim lehetett volna, így be kellett mondanom a lakcímemet. Miután leellenőrizték, hazavittek – pedig hazataláltam volna – ezzel elintézték nekem a szülői verést és a két hét szobafogságot.

Fütyik, papok, kitolás és a sárkányrepülő

– egy veszprémi autós merengése –

Óváros tér – nincs hely. Tovább. OTP melletti parkoló – nincs hely. Tovább. Horgos utcai parkoló – nincs hely. Tovább. Skála mögötti parkoló – nincs hely. Tovább. Na akkor jöjjön a tartalék fix hely, kicsit messzebb, de legalább lehet ott parkolni. Győzelem. Leszúrtam a kocsit. Hogy hol? Azt nem árulom el!

Nem tudom, Önök hogy vannak vele, én, ha tehetem, gyalog járok a belvárosba, mert:
1. a csúcsidőszakban alig találok a kocsinak parkolóhelyet,
2. amikor becsengetem a forintokat a pénznyelő fütyibe, úgy érzem, mintha a fogamat húznák.

I love Budapest

- fővárosunk a vidéki kislány szemével -

Lelkes lokálpatriótához és igazi kisvárosi csajhoz méltón sokáig meggyőződésem volt, hogy a Budapest mozaikszó, nevezetesen a Beképzelt Urbánus Deviáns Arrogáns Prolik Egyesült Sekélyes Társaságának rövidítése. Hogy a fenti következtetést miből vontam le? Ismeretségi körömben mindenkinek van néhány sztorija arról, hogy fővárosunk hiába a kultúra fellegvára, a pestiek külön kasztot alkotnak, speciális életforma az övék. Gyűlöltem is a magyar metropoliszt rendesen… Aztán – minden tiltakozásom ellenére – engem is beszippantott A Város…

Dobozos depresszió

- a medvéknek mindig igazuk van -

Talán igazuk van a medvéknek. Jobb lenne ténylegesen téli álmot aludnom, mint alvajárva nehezen viselni az év eleji fénytelen heteket, és szenvedni a depressziótól. Olyan, mintha az ember egy sajtdobozban dekkolna, és várná, hogy végre valaki levegye a fedőt. Az este is korán kezdődik nálam, már kora délután húz az ágy, hiszen odakint hideg van és sötét, idebent meg kedv- és élettelenség. Akkor inkább olvassunk, aludjunk, olvassunk…

Queensbury mesék

- újévi fogadás -

Nagy öröm ért, hétvégén részt vehettem Queensbury hagyományos újévi fogadásán. Az egyetemen megrendezett eszem-iszom-beszélgetek-szervezgetek-helyezkedem rendezvényen jelen voltak a város, a grófság politikai, gazdasági, kulturális nagyágyúi mellett az egyetem és a Royal Society regionális vezetői is.

Oldalak