Ahogy telnek az évek, egyre kevésbé érdekelnek a választások, egyre hidegebben hagy a politika. Ha ezt kiiktatom az életemből, legalább egy dologgal kevesebb, amin „hörögni” lehet a hétköznapokon. Nem érzem úgy, hogy konkrétan az én életemet érinti, hogy azok ott mit ügyködnek a parlamentben, vagy azon kívül.

Volt idő – még nem voltam választópolgár – , mikor az egyik / másik / harmadik párt drukkere voltam, és nagyon szorítottam, hogy nyerjenek. „Hová tűntek, mondd, azok az évek?” Idén, ha a választásról volt szó tévében, rádióban, lekapcsoltam. Ami eljutott hozzám az egész hajcihőből, azok az óriásplakátok üzenetei – mert úton útfélen arcomba villannak, és behunyt szemmel nehéz közlekedni – valamint egy-két tévéreklám. Ezekről próbálom most összefoglalni benyomásaimat.

Az MSZP optimista, nagyon happy, önbizalomnövelő kampányba vágott, az „Igen, megcsináltuk!” szlogenre építve, a Jók vagyunk, fiúk, csak így tovább! Előre, bátran! mondatokat hívva be emlékezetembe. Aztán válaszként a FIDESZ szlogenjére elkezdték ők is a negatív kampányt, a „Nem, ne álljunk meg!” aláírású plakátokkal, melyeken emberek nem nagyon szerepelnek. A FIDESZ sötét, dark hirdetményein a társadalom lúzerei, a nyugdíjasnéni, a munkanélküli, a többgyerekes családanya, ésatöbbi nyilatkozza, hogy „Rosszabbul élünk, mint négy éve!” Az utolsó két-három hétben a fekete háttér műtőfehérre váltott, ám az arcok ugyanolyan fancsaliak, szomorúak, elfásultak. Pedig a szöveg szerint a párt gondjaikon változtat majd… Ezek a magyarok, a búvalbaszott, sírva vigadó nemzet, a plakátokon legalábbbis.

Az SZDSZ, ugye, jött a Kovács Pistikével (nem ember, gyerek, aki minden ember jobbik énjét hozza elő), aki labdázva, idiótán vigyorogva, karba tett kézzel stb. adta el a párt választási programját. Az MDF a trükkös – ötletes – vicces plakátok gyárosaként tündökölt, kezdődött a cumival, hogy felnőttek vagyunk, és nem vesszük be. Hogy akkor felnőttként mit veszünk be, azon ki-ki gondolkodjon el. Meg még a karácsonyfásat láttam, hogy ha boldog vagy békés karácsonyt akar, akkor se a narancs, se a vörös fára ne adja voksát, hanem válassza a zöldet (hagyományos, jól bevált).

Összefoglalva, mind nagyon elmés, és mind a negatív kampány eszközeivel él, az SZDSZ-t kivéve, már ha csak az óriásplakátokat veszem figyelembe.

Színek szempontjából az MSZP-nél a fenyőzöld-piros, utolsó héten a natúr vörös a plakát alapszíne, ezek a magyar zászló színei, és a kettő kombinációja otthonos, meleg, barátságos tónusú. A FIDESZ-nél a feketéből lett a kihipózott, majd az örök narancs, amelynek színe már nem a régi. Nekem ez a narancssárga taszító, nagyon éles, nem meleg hatást kelt, ráadásul ruhaszínben a szürkével van kombinálva. Az SZDSZ alapszíne a kék, a nyugalom színe, higgadt, bölcs benyomást kelt. Az MDF a zöldet kombinálja, élénkzöldtől kezdve a sima zöldig, ami azért világosabb, mint az MSZP-jé. Egy barátom ismerőse kifejtette, hogy a ma Magyarországot vezető – és ezentúl is vezetni kívánó – két párt alapszínként a pirosat és a narancsot, a gyökércsakra és a szexcsakra színét választotta eszméi hirdetőjéül. Még véletlenül se a fejhez közelebbi, nyilván más színű és más, magasabb rendű gondolatokat hordozó csakrák színeit. Van, aki ilyen oldalról közelíti meg a választásokat, de mindenben van legalább egy kicsi igazság…

És végül az arcokról. Az MSZP elég hamar, az SZDSZ és MDF később, a FIDESZ a legkésőbb kezdte el népszerűsíteni miniszterelnök-jelöltjét. Fordított sorrendben: Viktor öregedett is, és dizájnja is az érett, a komoly felnőttet állítja elénk, egyedül rajta van nyakkendő a férfiak közül, őszes hajjal, bizalmat sugárzó, de nem mosolygó arccal figyel minket, a nagyon hideg és steril környezetet árasztó plakátról. Ibolya mosolyog, gondolom, a felnőni kívánó gyerekek anyukájaként vonulna majd be az országggyűlésbe. Pistike mellett is hamar előtűnt az okos felnőtt, Gábor, akiről legtöbbször egész alakos képet láthatunk, kicsit fáradtan mosolyog a nagyfejű Pistike mellett, biztos beleunt az állandó gyermekfelügyeletbe… Ferenc nagyon kis hercig, a szemüveg segít abban, hogy intelligensebbnek lássék, picit összehúzza szemöldökét, hiszen komolyan gondolkodik az ország ügyein, emellett azonban derűsen, nyugalmat árasztóan néz arcunkba minden utcasarkon…

Az utolsó szlogenjeikről nem ejtek szót, nem vagyok egyik párt híve sem, szavazzon ki-ki ízlése szerint. Én a kampány alapján egyikre sem szavaznék, program alapján sem feltétlenül, pedig választani kell, hogy utána ne mondhassa nekem senki, hogy nem tettem saját sorsom érdekében semmit.