A hollywoodi álomgyár csodája, hogy mára gyakorlatilag bármiből lehet filmet forgatni. A rajzfilm-adaptációra fel se kapjuk a fejünket. A képregény már izgalmasabb, de már ez se kuriózum. Számítógépes játékból? Bizarr, de működik. A Karib-tenger kalózai megálmodója, Jerry Bruckheimer producer pedig négy éve rájött, hogy a vidámparki látványosságoké a jövő – és ezzel el is érkeztünk jelenünkhöz. Így aztán a Walt Disney Pictures megfilmesítette Disneylandet vagy legalábbis egy szeletét…

A Színház és Tánc helyszín sziget a Szigeten. Négy helyszínen – szabadtéri színpad, sátor, fű és performansz színpad – naponta 6 előadás, összesen egy hét alatt 42 nemzetközi és hazai alkotás kerül bemutatásra. A legszínvonalasabb kortárs színház, tánc, opera és performansz művészet képviselői mellett bemutatkozási lehetőséget kapnak fiatal, tehetséges, pályakezdő alkotók is.

Az EB-t az ukránok meg a lengyelek, az Arany Pálmát meg a románok csípték meg a magyar jelölt helyett – mondhatnánk bután, ha mindent a nemzeti színeknek rendelnénk alá a művészet ellenében, hiszen maga Tarr is azt válaszolta, amikor megkérdezték, szomorú filmje vajon a kelet-európai életérzésből fakad-e, hogy mindez sokkal inkább egyéni érzékenység kérdése. Egyvalami azonban biztos: a kilencvenes évek iráni és kelet-ázsiai új hulláma után most a román csoda is megérkezett.

Rég éreztem magam ilyen idegenül egy rendezvényen, mint szombat este a Táncfesztivál záróestjén bemutatott Mozart táncok című előadáson. A cím sokat ígért, és a szegedi társulat is biztosítéknak tűnt a remek szórakozásra, ám a végeredmény engem az iskolai akrobatika színvonalára vagy egy mazsorettcsapat mutatványára emlékeztetett.