A Párizsban és Budapesten élő táncos-koreográfus életvillanásaival zárul a X. Táncfesztivál. A felső énben tett utazást, a belső emlékezet-villanásokat Várnagy Kristóf közvetítette felénk. A tánc mellett itt is – mint a mostani fesztivál legtöbb darabjánál elmondhatjuk – hangsúlyos szerepet kapott az előadásban a videó, a fény, a zene.

Nem épp könnyen érthető, befogadható darabbal lepett meg minket Frenák Pál. Az embernek az az érzete támad, mintha a tudatalattiba kirándulna Várnagy Kristóffal, az előadóval. Emlékképek, szavak, mondatok, fények, szorongások, vállalások zuhannak, villannak egymásra a negyven perc folyamán. Némelyik ismerős, némelyik ismeretlen számunkra. A belső képek különös láncolata egy medence szélén, majd az úszómedencében zajlik, nem véletlenül, hiszen a víz ősi elem – el lehet benne merülni, mint az emlékeinkben, melyek messzebbre visznek vissza, mint a leélt életünk. Visszajutunk az ősibe, a tudatalattiba, ahol keverednek az átélt és átvizionált emlékeink, a valós és vélt életünk, mely tele van szorongással, vággyal, tépelődéssel.

Ezt a hullámzást, hol finoman, hol erőteljesebben éljük át a táncos mozgásán keresztül. Élünk-tekeredünk, simulunk-hullámzunk. Egy biztos: haladunk előre. És ez a lényeg. Ez a történet nem zárul le az előadás végén, hanem tovább él. Biztos vagyok, ha egy hét vagy egy év múlva nézném meg a darabot, egészen mást látnék, mert ők – Frenák Pál és Várnagy Kristóf – és én is más lettem, mert közben éltem, szenvedtem, örültem.

A jelfejtést nem kedvelő nézők is jól érezhették magukat az előadás alatt, hiszen a látvány, a transzcendentális hatású zene lekötötte őket. A női nézők pedig előadó testében gyönyörködhettek…

- zsu -


Díjak a Táncfesztiválon

Ebben az évben saját nevet kapott a fotográfusok díja. Az elismerést ettől kezdve Bojár Sándor-díjként adományozzák. (Bojár Sándor, a nemrég elhunyt fotóművész, a ’30-as, ’40-es években a legismertebb magyar fotográfus volt. Harangozó Gyula Csodálatos mandarinját a fiatal táncművészek Bojár Sándor fotóiról ismerik ma is.) A Bojár Sándor-díjat először Tóth Balázs Zoltán vehette át.

A fotósok idén is díjat adományoztak a nekik leginkább tetsző előadónak, együttesnek. A munkáikból álló montázst az idén Ladányi Andrea vehette át.

A fesztivál (fő)díját 2007-ben az Artus – Goda Gábor Társulat nyerte el.

Az előadói díjakat a megszokástól eltérően idén nem a zsűri osztotta ki, hanem rábízták a táncosokra, hogy ők válasszák ki maguk közül a legjobbakat. Így 2007-ben a legjobb férfi táncos Horváth Csaba, a legjobb női táncművész pedig Ladányi Andrea lett.

A zsűri különdíjat adományozott Fodor Zoltánnak, a Szegedi Kortárs Balett ifjú koreográfusának a Mozart – Édes kis semmiségek című előadás koreográfiájáért, valamint Várnagy Kristófnak, a Frenák Pál Társulat táncosának, akit a Tra-Ce című darabban láthatott a közönség.

Jancsó Miklós emellett Ars Longa Vita Bervis (A művészet örök életű) elnevezéssel díjat adott át Ladányi Andrea táncművésznek.

A közönségdíjat 2007-ben is a Szegedi Kortárs Balett nyerte el.

A kortárs táncosok egy év múlva újra találkoznak Veszprémben, és mutatják be legújabb műveiket a közönségnek. A Tánc Fesztiválját jövőre május 19. és 25. között rendezik.