Kicsoda Szindbád? Vagy kérdezzem így: melyik utazó az, akit tegnap a Közép-Európa Táncszínház előadásában, a Petőfi Színház Latinovits Játékszínében láthattunk. Melyik utas? Az Ezeregy éjszakáé, Krúdyé - mint a táncmű címéből is következne - vagy éppen a táncban megfogalmazott "itt és most", és éppen Horváth Csaba rendező-koreográfusé és táncosaié? Nos, ahogy azok szeretik mondani, akik későeste a nézőtéri helyekért versengve egy kisváros kamaraszínpadánál képesek ott lenni: ez a Szindbád egyik sem és mindegyikből valami.

Tegnap este a Petőfiben Uri Ivgi és Juronics Tamás koreográfusok darabjait mutatták be - telt ház előtt - a Szegedi Kortárs Balett táncosai. A két darab annyiban hasonlít, hogy mindkettőben a lélek, a belső szabadság keresésének kérdése jelenik meg.

Mi választja el a produkciót az attrakciótól; a színházat a cirkusztól? A színház biztonságos terep: ha izgulok, a színpadi alakot, a szerepet féltem, nem a színészt. Nem szomorkodom a színész kimúlásán, mert tudom, hogy élve látom viszont a tapsrendben, ha az általa játszott figura halálnak halálával halt is az utolsó felvonásban. A cirkusz ezzel szemben arra apellál, hogy az artista testi épségéért aggódjak, és fellélegezzek, ha a mutatvány sikerült.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves színészhallgatóinak mozgásbemutatójával vette kezdetét hetedízben A Tánc Fesztiválja (becenevén Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozó) Veszprémben. Az előadás(ok) előtt heveny megnyitóval kedveskedtek a szervezők és támogatók a nagyérdeműnek, melyet az Asztalos-Kolti-Krámer-Kuti-Vándorfi "pentavirátus" prezentált.