- Péterfy Gizella: Festett szobrok, meditációk, fohászok -
Péterfy Gizella levitette munkáit a Pincegalériába és otthagyta őket, hadd küzdjenek a látogatókkal egyedül. Úgy tűnik, ő olyan művész, aki attól kezdve, hogy útjára engedi szobrait, megszűnik alkotóként jelen lenni mellettük, s ezzel az értelmezők martalékává teszi műveit, nem fűz ugyanis hozzájuk semmit, címet sem ad nekik.
Ha nyár, akkor hagyományosan Veszprémi Nyári Fesztivál! Igaz, hogy a rendezvénysorozat beindulásáig még több mint egy hónapot kell várnunk, de július 30-tól augusztus 20-ig majd mindennap válogathatunk a kulturális programokból.
A szobrokat a megrendelők megrendelik, a szobrászok meg megcsinálják, aztán a Rákóczik, a Kossuthok, a meztelen nők és a katonák kikerülnek a térre - a magyar kultúra és a szobrászat kapcsolata így írható le leginkább. A Csikász Galériában kortárs kisplasztikákkal találkozhatunk és megtudhatjuk, mit is kellene jelentenie a szobrászat szónak ma Magyarországon.
Szerda este a Veszprémi Akadémiai Bizottság várban lévő székházába látogatott el Nádas Péter író. A mai magyar irodalom kiemelkedő alakját népes publikum és Fenyvesi Ottó író, költő, a VEAB titkára fogadta.
Jövő héten kezdődik a 11. Kabóciádé, a Kabóca Bábszínház évente megrendezett gyermekfesztiválja. A Kabóciádé nemcsak koncerteket, vásárt és lovagi hétpróbát jelent, hanem alkalom arra is, hogy aki nem látta a Kék madarat, a Hókirálynőt, a Csipkerózsikát, az Árgyélust vagy a Fehérlófiát, most még megnézhesse. Az eseménysor tulajdonképpen a bábok utolsó bulija az évadban, melyet Végh Zsolt értékelt.
Az idei Oscar-díj átadás elégedettséggel tölthette el a világ Tolkien-rajongóit, hiszen Peter Jackson filmeposza aratott a kicsiny szobrok erdejében. Fantasy film ilyen mérvű szakmai elismerésben még soha nem részesült - a díjeső mégsem volt igazán nagy meglepetés, hiszen A gyűrűk ura trilógia valamilyen módon a hollywoodi ideál megtestesülése. A jelöltek és a díjazottak között azonban olyan filmek is akadtak, amelyek "kilógnak a sorból", ezek közül ismerkedtem meg eggyel a közelmúltban.
Dantéról és a huszadik század jeles olasz irodalmárairól szólt a IV. Veszprémi Irodalmi Nagyhét, amelyet a múlt héten rendezett meg a Művészetek Háza. A programokon szinte minden esetben filmvetítés, kiállítás csatlakozott a szaktekintélyek előadásaihoz.
A rendezvény színvonalának legfőbb biztosítékát az Olasz Intézet jelentette, minthogy az itáliai külképviselet kulturális háttérintézményének javaslatára a Veszprémi Egyetem Germanisztikai Intézetének és a házigazda Művészetek Háza együttes szervezésében, közreműködésével valósulhatott meg a hétfőtől péntekig tartó sorozat.
A figurativitás jó. Könnyen olvasom. Képes vagyok egy pillanat alatt eldönteni, mi van a vásznon: ló-e vagy kutya, nő-e vagy kanál; és általában még arra is rájövök, mi történik a képen. Azért is jó, mert szöveghez szokott agyamat nem kell átkapcsolni arra, hogy másfajta impulzusok is bebocsátást nyerjenek, mert a képeken kimerevített mozdulatot egy eseménysor részeként fogom fel, mesét gyártok hozzá - a pillanat paradox módon történetet mesél. A történeteket pedig értem.
Az olasz líra szerencsésebb helyzetben van, mint a magyar, abból a szempontból, hogy a századfordulón született írónemzedék több nagy alakja is - Ungaretti 82 évesen, Montale 85 évesen, Quasimodo 67 évesen - hosszú évtizedes munkásság után búcsúzott a földi élettől. Tegnap a IV. Veszprémi Irodalmi Nagyhét alkalmából Eugenio Montale (1896-1981) költészetéről beszélt Szkárosi Endre professzor a Művészetek Házában.
A VMK-ban látható Áfrány Gábor és Gáspár Gábor sajtófotó-kiállítása. A Napló két munkatársa úgy válogatta össze a képeket, hogy ne nagyon szomorkodjunk, miközben végigtekintünk az eseményeken, melyek a megyében történtek, nálunk, velünk, nekünk, miattunk. A sajtófotón az esemény a legfontosabb, az, hogy egy képbe sűrűsödjön minden, ami jellemzi a történteket.