Jövő héten kezdődik a 11. Kabóciádé, a Kabóca Bábszínház évente megrendezett gyermekfesztiválja. A Kabóciádé nemcsak koncerteket, vásárt és lovagi hétpróbát jelent, hanem alkalom arra is, hogy aki nem látta a Kék madarat, a Hókirálynőt, a Csipkerózsikát, az Árgyélust vagy a Fehérlófiát, most még megnézhesse. Az eseménysor tulajdonképpen a bábok utolsó bulija az évadban, melyet Végh Zsolt értékelt.

A Kabóca Bábszínház előadásai ebben az évadban is elsősorban a gyerekeknek szóltak, ám a társulat vallja, hogy a bábszínházi forma nem csupán a fiatal korosztálynak nyújthat élményt, szórakozást, katarzist. Kifejezetten felnőtt darabot nem játszanak, de az év egyik legkülönösebb előadása, a Maeterlinck szimbolista drámájából készült Kék madár olyan mű, mely nem mesét dolgoz fel, így a mesedarabokat koruk és méretük miatt számításba sem vevő felnőtt nézők is bátran megnézhetik. Végh Zsolt művészeti vezető szerint a mesék színpadi adaptációira is beülhetne az idősebb közönség, bár ennek Magyarországon nem alakult ki kultúrája. Így a Kabóca tizenegy bérletének előadásain - egyrészt a bábszínház kamaratermében, másrészt a HEMO színháztermében - idén is gyerekek ültek.

Hogy melyik volt a legnagyobb közönségsiker, azt a művészek nehezen tudnák megállapítani, mivel ők minden darabban maximálisan részt vesznek, benne élnek. Dönteni e kérdésben talán a rajzpályázat alapján lehet, amelyre a Kék madárról érkezett a legtöbb alkotás.

Hazánkban tizenkét hivatalos bábszínház működik, s az idei évadra lett hivatásos státuszú a pécsi Bóbita és a zalaegerszegi bábszínház. Ez szakmai szempontból örömhír, hiszen mutatja a műfaj népszerűségét, ám pénzügyi nehézségek forrása lehet akár Veszprémben is, ugyanis a hivatalos bábszínházak a jegybevételeken kívül a megyei és városi önkormányzatok támogatásából, valamint minisztériumi pénzből élnek. Az anyagi juttatásokkal kapcsolatban több probléma is felmerül. Egyrészt a Kabóca 2001-ben lett magántársulatból hivatásos, s az önkormányzatoktól azóta kapott összeg - bár életmentő - csupán inflációkövető, nem a színház valódi szükségleteitől függ. Az állami támogatás pedig a két újonnan hivatásossá lett társulattal immár tizenkét felé oszlik, nem is beszélve a bábszínházakat is sújtó áfatörvény-módostítás okozta nehézségekről. A Kabóca következő évada mindezek miatt bizonytalan, egyelőre nem tudható, mely előadásokra lesz pénz, s hogy hogyan tudják zárni a 2004-es évet. A színház önkormányzati segítségben bízik.