- Irodalmi est Bozsik Péterrel az Utas és holdvilág antikváriumban -
Még az őszi Pannonfíling Filmfesztiválon hallottam először Bozsik Péter nevét na ja, a műveletlen , amikor az izgalmas című, Matuska Szilveszter biatorbágyi kontradikciója Csantavéren nevet viselő dokumentumfilmet is láthattuk. Na, ebben a filmben Bozsik is feltűnt, mint az az író, aki regényt írt a rosszemlékű terroristáról(?). Laza, negyvenes évei elején járó bohémnak látszott, inkább melósnak, mint írónak, a rekkenő hőségben gyöngyöző homlokával, és a korsó sörrel a kezében.
Sokan, sokféle himnuszt írtak már az Amerikai Egyesült Államokról, Államokhoz, Államokból. Ideje volt már, hogy egy csendes európai ember is elsuttogja a maga ódáját ahhoz a néphez, amelyikről annyian olyan sokfélét és sokféleképpen gondolnak, gondolunk.
Valljuk be, nekünk Törökországról először a gonosz Jumurdzsák, a gólerős Hakan Sükür, meg a Hungária együttes Isztambulja ugrik be, s ha foglalkozunk a globalizáció kríziseivel, esetleg még a nemzetközileg démonizált iszlám, az örmény népirtás és a kurd kérdés is szóba jöhet. De mert tavaly októberben Orhan Pamuk kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, így talán változhat a helyzet.
Parányi helyen, a Csermák Antal Zeneiskola folyosójának földszintjén nyílt meg Jenei László festőművész kiállítása. A csöpp terület azonban figyelemre méltó műveket rejteget: Jenei festményei ugyanis eredeti alkotások a javából.
Egressy Zoltán legújabb darabjának, a Balesetnek az ősbemutatóját rendezi a Veszprémi Petőfi Színházban Simon Balázs. A rendezővel a darabról, a színházi munka sajátosságairól, a színházművészet örök kérdéseiről beszélgettünk.
Mire nem jók a téli hétvégék, amikor úgy sincs az embernek semmihez se kedve, hideg is van és egyébként is Például lehet filmeket nézni, otthon, vagy a mozinak gúnyolt plázában. És hogy ne mindig érdemes alkotásokat nézzen az egyszeri ember, itt a kiváló lehetőség blőd és kevésbé blőd, összefoglalóan csak női filmeknek nevezhető izék megtekintésére.
Egy remekmű általában halhatatlan. De mi történik akkor, ha a kulturális emlékezet megfeledkezik egy-egy páratlan értékű alkotásról? Sorozatunkban olyan műveket mutatunk be és ajánlunk olvasóink figyelmébe, amelyek részben vagy egészen, ritkán jutnak el a közönséghez, vagy mert hiányoznak a kulturális kánonból, vagy mert hazánkban nehezen hozzáférhetőek.
Ezen a héten két könyv kerül sorra a huszadik század hatvanas éveiből. Az egyik magyar, a másik amerikai. Szerzőiket ritkán olvassák mostanság, pedig megérdemelt helyük volna a széles olvasóközönség kánonjában.
Mivel még tart a januári tavasz, és Veszprémben semmilyen izgalmas dolog nem történt a hétvégén, elhatároztuk, hogy meghódítjuk Észak-Magyarországot. Sima kirándulásnak és városnézésnek indult, aztán felfedeztük a Szépasszony-völgy borbirodalmát, betévedtünk egy jó kis tradicionális moziba, és végül jött Recsk meg Kékes.
A függőségnek számtalan formája akad: van aki a drogokra kap rá (legyen az legális, vagy illegális), van aki a szex rabja, mások munkamániások, egyesek meg az evést képtelenek abbahagyni, és így tovább. Néhányan pedig a tévé-sorozatok megszállottjai.
A korábbi filmes recept alapján, ha vászonra küldesz egy kutyát, és/vagy egy gyereket, garantált a siker. Ez mára úgy módosult, hogy végy egy pingvint, de a legjobb, ha egy egész kolóniát szerepeltetsz. Ruházd fel őket emberi tulajdonságokkal, töltsd meg drámával, szerelemmel, fordulatokkal, valamint szerepeltess mókás alakokat, akik ezt az egészet eltartják