A XX. század második felének egyik meghatározó műfaja a közép- és kelet-európai filmgyártásban a szatíra. A Szellemi Regenerációs Társulás 2007-es téli-tavaszi filmklubja ezt a műfajt járja körbe tíz filmen keresztül, melyből öt hazai, öt pedig más, a volt szocialista blokkhoz tartozó ország filmkészítőinek terméke.
Mint arról több hírügynökség köztük a szóra sem érdemes Tutirádió FM 101.101 is beszámolt, az elmúlt héten menetrendszerű Tokió-Budapest járattal hazánkba érkezett Ocsuki professzor, a világhírű tudós illuzionista fenomén, aki kísérleteivel már több világváros nyugalmát felborzolta. Műsorát csak 14 éven felülieknek ajánljuk, mert a mester korábbi mutatványai után több fiatal nézőnél jelentős hajhullást és fogszuvasodást diagnosztizáltak. Március 13-án a veszprémi Játékszín közönségével próbálkozik.
Több mint húsz éve nem volt példa arra, hogy ennyi jól ismert magyar rockzenekart egy fesztiválra összetrombitáltak. Persze hozzá kell tenni, hogy húsz évvel ezelőtt is ezek a bandák szoktak összejönni egy fedél alá. Egy kis nosztalgia, egy kicsit az élő zene újbóli visszajövetele reményében a szervezőgárda megpróbálta összerántani a régi arcokat, és a többséget sikerült is a színpadra szólítani a Papp László Arénában.
Egy remekmű általában halhatatlan. De mi történik akkor, ha a kulturális emlékezet megfeledkezik egy-egy páratlan értékű alkotásról? Sorozatunkban olyan műveket mutatunk be és ajánlunk olvasóink figyelmébe, amelyek részben vagy egészen ritkán jutnak el a közönséghez, vagy mert kihulltak a kánonból, vagy mert egyszerűen nehezen beszerezhetőek.
Borat Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika
Ha van valami, ami igazán idegesíthetne ebben a filmben, az az, hogy létezik. Azt hiszem, hogy kellőképpen megundorodtam azoktól a filmektől, amelyeknek az alkotói képtelenek másképp fényezni a saját tahóságukat, mint cikizni azt a közösséget, ahonnan elfele-, illetve hasonló módon cikizni a másikat, ahová éppen odatartanak.
A végeredmény persze ugyanaz. Marad a nagy büdös, a sehova se tartás, a sehova se tartozás reménytelensége. Hol van itt már az úton levés boldogsága?
Kétféle filmszemle van: egy jó és egy közepes. A jó az, amelyiken Mundruczó, Pálfi, Hajdu, Fliegauf és Török is részt vesz, a közepes pedig, amelyikről ez az öt név hiányzik. Mivel idén egyikük sem indult új filmmel a versenyben, a 38. Magyar Filmszemle most közepesre sikeredett.
A gnúk soha sem érdekeltek. Aztán munkába állásomkor a rendszergazda megkérdezte, hogy mi legyen a felhasználó nevem. Mivel akkor Gerald Durell gondolatai és állatai vágtáztak a fejemben, gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy gnú. Aztán, azóta megszerettem, pedig se nem szép, se nem figyelemfelkeltő, és egyénisége nincs. Viszont csordái keresztül-kasul rohangálnak minden valamit is magára adó afrikai természetfilmben. Hiába no, a gnú csordában az igazi.
Épp egy hete nyílt meg az Óváros tér egyik elhanyagolt, kihalt kirakatában létrejött Vitrin Galériában Péterffy Gizellának, a Veszprémi Művész Céh tagjának kiállítása. A tárlatról, a Vitrin Galéria jelenéről és jövőjéről Kovács Endrével a Veszprémi Művész Céh céhmesterével beszélgettünk.
Robert Menasse: A regény kora, Julien Green: Roncsok
Egy remekmű általában halhatatlan. De mi történik akkor, ha a kulturális emlékezet megfeledkezik egy-egy páratlan értékű alkotásról? Sorozatunkban olyan műveket mutatunk be és ajánlunk olvasóink figyelmébe, amelyek részben vagy egészen, ritkán jutnak el a közönséghez, vagy mert kihullottak a kulturális kánonból, vagy mert hazánkban nehezen hozzáférhetőek.
Múlt hét pénteken megnyílt a Zsákmány című kiállítás a Laczkó Dezső Múzeumban. A nem szokványos tárlatról Java motor és Sokol rádió, pecabotok, eredeti ajándékbolt, képeslapok, gumicsizma, halfej-trófeák egy teremben Schleicher Veronika néprajzos muzeológust, a kiállítás rendezőjét kérdeztük.
Index: Honnan jött az ötlet, hogy ilyen jellegű néprajzi kiállítást rendezz a múzeumban? Illetve tekinthető ez néprajzi kiállításnak?