Kétféle filmszemle van: egy jó és egy közepes. A jó az, amelyiken Mundruczó, Pálfi, Hajdu, Fliegauf és Török is részt vesz, a közepes pedig, amelyikről ez az öt név hiányzik. Mivel idén egyikük sem indult új filmmel a versenyben, a 38. Magyar Filmszemle most közepesre sikeredett.

Az öregek már rég leszerepeltek, Sándor Pál új munkáját is versenyen kívül vetítették, az új generáció meghatározó tagjai pedig vagy tavaly gyűjtöttek trófeákat, vagy új filmjükkel nem készültek el a szemlére, így első pillantásra úgy tűnik, igazán markáns kánonbontó műalkotás (mint pl. Dealer, Taxidermia) nem került be a programba. Továbbá nem vitás, a Filmszemle legnagyobb meglepetése, hogy míg sokan Szász János lélektani drámáját és Kamondi Zoltán Bodor-adaptációját várták a fődíjra, helyettük a legjobb szerzői filmnek járó díjat Bollók Csaba filmje, az Iszka utazása kapta, az indoklás szerint a lelki mélység realista, őszinte megközelítéséért és a meggyőző integritásért. Őszintén szólva, sajnos még nem láttam Bollók-filmet, de a zsűri döntése kíváncsivá tesz, már csak azért is, mert a kritikusok szerint a korábbi Bollók-munkák után valami egészen újszerű minőség született.

A Filmszemle legjobb műfaji filmjének járó díját Rohonyi Gábor kapta Konyec című filmjéért, az indoklás szerint ötletességéért és gazdag humoráért. Ez a döntés is közepes mezőnyt jelez, mert Rohonyi munkája ugyan kiemelkedik a sematikus magyar komédiák közül szellemességével, ám mivel számos dramaturgiai következetlenséget tartalmaz, nem nevezhető igazán jól sikerült filmnek. A 38. Magyar Filmszemle legjobb rendezőjének járó díját a zsűri Szász Jánosnak ítélte az Ópium – Egy elmebeteg nő naplója c. filmért, amely az indoklás szerint merész kísérletként elhatol az emberi tapasztalás végső határáig. Szász János eddigi pályafutása során mindig is erős mozgóképeket rendezett, s a Woyzeck és a Witman fiúk után a Csáth naplóját felhasználó mozi is bizonyosan kemény pillanatokat tartogat nézőjének. (Zárójelben jegyzem meg: milyen kár, hogy Kertész elvette tőle a Sorstalanság forgatásának jogát, mert attól félt, talán valami Spielberg-mozi születhet, noha tuti, jobb kézzel nyúlt volna az anyaghoz, mint Koltai Lajos, aki végül a regényt valóban egy hollywoodi szövegillusztrációvá fokozta le.)

A legjobb operatőrnek járó díjat a zsűri Máthé Tibornak ítélte az Ópium fényképezéséért, a Simó Sándorról elnevezett elsőfilmes díjat pedig a zsűri Bogdán Árpádnak adta a Boldog új élet című filmért. Mindenki izgatottan várta Elek Judit új filmjét is, ám a rendezőnőnek ezúttal meg kellett elégednie a legjobb forgatókönyvírói díjjal, A hét nyolcadik napja című filmjéért. A legjobb női alakítás díja Kovács Katának járt, a Kythera c. filmben nyújtott szerepjátékáért, a legjobb férfi alakítás díját pedig Zsótér Sándor kapta, a Töredék című filmben nyújtott intenzív, megigéző alakításáért.

A legjobb kisjátékfilmnek járó díjat Nemes Jeles László Türelem című filmje érdemelte ki, az érzékeny téma szokatlan feldolgozásáért, míg a kísérleti film kategória különdíja Nicolaus Myslicki Álszent című munkájának járt a szöveg és kép formabontó használatáért, valamint egy szakrális téma szokatlan, újszerű feldolgozásáért. A zsűri rendezői különdíját két testvér találkozásának és elválásának érzékeny bemutatásáért Nagy Dénes kapta az Együtt című filmért.

A 38. Magyar Filmszemle Dokumentumfilmes zsűrijének döntése szerint a legjobb dokumentumfilm Kincses Réka: Balkán bajnok című alkotása, az erdélyi sors egyetemes érvényű bemutatásáért, melyet a rendező családjának és politikus apjának életén keresztül mutat be. Ugyancsak ebben a kategóriában a rendezői díj Kőszegi Edit a Menekülés a szerelembe című filmjének járt, az élet, halál, szerelem motívumának ábrázolásáért egy cigányasszony sorsán keresztül.

Most pedig várhatjuk, mindebből mennyi film és vajon mikor jut el valaha is Veszprémbe.

(Bővebben forrásunkból: www.szemle.film.hu)