Hogyan emlékezett meg Veszprém október hatodikáról és a király névnapjáról, hogyan folytatódott a villanyvilágítás-saga, mi történt a füredi országúton, hogyan kóstoltak az asszonyok tejfelt Kaposvárott? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

Sok éve az állatkert egyik legfőbb törekvése, hogy ne csak egy vidrát, hanem újra vidrapárt tarthasson a számukra épített kifutóban. Olivér, a Győrben 2002-ben elárvult kölyökként talált, majd a Veszprémi Állatkertben otthonra lelt kisvidra nem találkozhatott még fajtársával. Az ivaréretté váló hímen látszott, hogy hiányzik a társ, ami csak növelte elszántságot, hogy az állatkert munkatársai párt találjanak számára.

Tudni kell, hogy hazánkban az olyan fokozottan védett állatok, mint a vidra, tartása és szaporítása csak a természetvédelmi hatóságok engedélyével történhet.

Az állatok világnapja eredetileg október 4., Assisi Szent Ferenc, az állatok védőszentjének ünnepe, de szerte a világon – így nálunk is – minden év októberének első hétvégéjén emlékeznek meg róla. Október 6-án, szombaton a Veszprémi Állatkert is színes programmal várja az érdeklődőket, amelynek része lesz többek között a nyáron indított Madagaszkár fotó- és rajzpályázat eredményhirdetése is.

Úgy két hónapja semmi mással nem foglalkozom a munka és az irodalom mellett, mint magyar borokkal. Elolvastam minden fellelhető könyvet, végigböngésztem valamennyi internetes fórumot, s csekélyke fizetésem egy tetemes részét finom hazai borokra áldozom. Borkóstoló korszakom első lépéseit szeretném bemutatni, amely talán segítséget nyújthat a borkedvelő olvasónak is, mit érdemes leemelni a polcról, mit kevésbé, vagy mit egyáltalán nem, esetleg soha.