Egy remekmű általában halhatatlan. De mi történik akkor, ha a kulturális emlékezet megfeledkezik néhány páratlan alkotásról? Sorozatunkban olyan műveket mutatunk be és ajánlunk olvasóink figyelmébe, amelyek vagy kihulltak a kánonból, vagy különféle okokból ritkán jutnak el a nagyközönséghez.

Avagy mit írt újévi első számának vezércikkében a lap? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

A (F)utórengések olvasása után úgy érzem, álnokul ,,hallgat” az írásom, üresen konganak szavaim. Elmondatott minden, ami elmondható. A szerzőnek már hosszú évekkel ezelőtt „letépték szárnyait”, és teste, lelke a Földön maradt. Neki csak az írás a menedék. Innen indul költészete.

Itt voltak az ünnepek, és hát ilyenkor ugye van sok szabadidő látszólag, az ember gondolkodik, mit csináljon ilyenkor a sok ráérőséggel. Én is gondoltam, elmegyek moziba, úgyis rendhagyóan van egy halom (négy) film is a plázamoziban, ami érdekel ilyen-olyan okból. Eredetileg a Macskafogó 2. lett volna a fő célpont, de aztán jöttek a rossz kritikák másod- és első kézből, amik elvették az ember kedvét, úgyhogy Az arany iránytű játszott végül.