Pezseg a rockzenei élet Veszprémben, igazán nem panaszkodhatunk. Az egykori Gyíkok tagjaiból alakult Cash dallamos rockjával rendületlenül koncertezik, a Buttholes teljes erőbedobással nyomja a punkot, a Session Led Zeppelin emlékműsorával, a Without Face pedig gótikus metál muzsikájával már a határokon túlra is eljutott. Most pedig itt egy új reménység, az Almost Saint, amelynek nemrég készült el első demonstrációs anyaga, Mann Laci stúdiójában, At The Gate Of Two Worlds címmel.
A tegnap esti Tér-Kép Mozgásszínház Salome című előadásáról kellene most írnom. De nem tudok. Nem tudok többet, mint ami a szórólapokon szerepel, miszerint: Oscar Wilde dráma elevenedett meg a VMK kamaratermében. Biztos így volt.
Im sorry. Magam is színjátszós múlttal rendelkezem, örültem is, hogy újra átélhetem az amatőr előadások légkörét, hogy újra együtt lehetek a rég nem látott szín-társakkal. Így nehéz szívvel írom meg ezeket a sorokat.
Milyen az ember? A cselekmények aktív résztvevője, vagy csupán szemlélődő? Beavatkozik, beszól a másiknak, ha a sors úgy kívánja? Terelgeti, gondozza-e mások életét, vagy csupán önmagával foglalkozik? Fontosak vagyunk-e, lehetünk-e egyáltalán a másiknak? Észreveszi, díjazza-e egyáltalán a másik, ha foglalkozunk, ha törődünk vele?
A böjtidő a próféták ideje. Megint egy foncsorfrász, amikor a társas lénynek vélt emberek közül valaki éppen a közösségért válik ki. Megtartóztatja magát, sőt kivonul közülük. A pusztába. Ténfereg magányosan a kietlen tájon és koplal. Hát még manapság miféle eszelős magatartás kivonulni vagy tudni a kivonulóról. A foncsorfrász foncsorfrásza: mindenki a jelenidő kavargásában izgul, hajszolja magát, zsigereli ki magát és a világot.
Szikrázó színek és fények. Mi ez? Közvetítés a Budapest Arénából? Vagy valahonnan külföldről? De hiszen itt vagyunk a VMK-ban! Körös-körül hangfalak! A zene pszichedelikus. Colorstar lenne? Á, ott nincs ilyen virtuóz trombitás! Boban Markovich? Ennél meg a zene nem stimmel teljes mértékben. Mini? Sokkal inkább erre emlékeztet a muzsika. Na, de hol van Török Ádám? Nem értem! Ja, hogy ez valami egészen más? Az bizony! Djabe.
A Magyar imázs filmklub berkein belül került bemutatásra a Macerás ügyek című film, március 13-án a VMK-ban. Hajdú Szabolcs ezen alkotása nyerte el 2001-ben a Magyar Filmszemle Elsőfilmes rendezői díját.
Egyediség, lendület, fiatalság. Úgy hatnak ezek a szavak, mint valami félresikerült banális-reklámszöveg, ám nem tudom elkerülni őket, mert hát e filmre tényleg nem lehet mást mondani. Fiatalos játéka ez a rendezőnek, játszik a filmmel, történettel, érzelmekkel, stílussal, felszabadultan, vakmerően, lendületes egyediséggel.
A Reguly Antal Alapítvány és a Veszprémi Konzervatív Polgári Kör rendezésében 2003. március 14-én, pénteken 17 órától megemlékezésen vehettek részt a veszprémi polgá-rok a Színházkertben található Petőfi-szobornál.
- avagy az IRA önkéntes, a botkormányos szajha és a néger krikett játékos szellemének története -
Írhatnék arról, hogy milyen jó kis filmet hozott össze Neil Jordan, mennyire hatásosan ragadja meg a nemiség és a nőiesség/férfiasság közötti problémákat a Síró játék című alkotásában, amit kedd este vetítettek tízünknek VMK-ban. Sírhatnék attól, ahogy Horváthy György siralmas bevezetőjében elmondta a film történetét, lelőtte az összes poént, nem hagyott teret a film éppen a meglepetésre épülő élvezetének. Csak a nyitódal volt az, ami ott tartott, s nem kértem vissza a jegyek árát.
Ideje a böjti szeleknek. Szomorúság és szakrális koplalás hetei ezek akkor is, ha valaki távol az Istentől. Mintha ilyen időben derengene fel legsűrűbben a két réges-régi és örökifjú szenvedő. A páros. Ők, akik a foncsorfrász legkézenfekvőbb allegóriái lehetnének.
A legmacerásabb ügyeink a szívügyeink, mert a szerelem öl, butít, nyomorba dönt. Élhetnénk a szürkére kopott közhellyel. Nos, aki kíváncsi egy tipikusan nem tipikus szerelmi történetre - amely öl, butít, és nyomorba dönt , annak ajánlom a Magyar Imázs Filmklub által, csütörtökön vetítendő Macerás ügyek c. magyar filmet.