A Magyar imázs filmklub berkein belül került bemutatásra a Macerás ügyek című film, március 13-án a VMK-ban. Hajdú Szabolcs ezen alkotása nyerte el 2001-ben a Magyar Filmszemle Elsőfilmes rendezői díját.

Egyediség, lendület, fiatalság. Úgy hatnak ezek a szavak, mint valami félresikerült banális-reklámszöveg, ám nem tudom elkerülni őket, mert hát e filmre tényleg nem lehet mást mondani. Fiatalos játéka ez a rendezőnek, játszik a filmmel, történettel, érzelmekkel, stílussal, felszabadultan, vakmerően, lendületes egyediséggel.

A történet vázlatos, alap, nem a sztori a lényeg, hanem a játék, a fergeteges ötlet-parádé, a kalandok sokasága. Vidám színekben tündököl a Macerás ügyek, sárgák, bordók és pirosok kelnek itt életre. A tempó lendületes, a vágások szaggatottság-érzés teremtők. Dalok és csodás fodulatok kísérik a cselekményt - hiszen egy hűvös debreceni hajnalon ki várna olyan őszinte szerelmi vallomást, melyben a főhős helyett jegenyeként újjászületett nagyapja regél a szeretett leány szépségéről? Hajdú magát az élményt ragadja meg, keservet, félelmet, elszántságot, őrültséget, humort. Az érzések, a hangulatok dominálnak.

A színészek: Szabó Domonkos (Imi), aki az egész arcát görcsbe tudja rándítani egy egyszerű mondat kedvéért, Török Illyés Orsolya (Brigi), a lehető legtermészetesebb szépség. Brigi és Imi szerelme négy nézőponton keresztül tárul elénk, Imi, Brigi, Tibi és Zsoli naplóján keresztül. E nézőpontváltások eredménye, hogy úgy tud mindvégig személyes és egyes szám első személyű maradni a történetmondás, hogy mindig más-más az egyes szám első személy.

A Macerás ügyek az alkotói szabadságról szól. Macera van vele. A néző részéről: először fel kell tudni fogni és elfogadni, aztán esetleg értelmezni.

A Macerás ügyek nézése egyszerűen örömet okoz, slussz, passz. A létezés kimondhatatlan örömét.