A veszprémi nyár igazi csemegével indult. A Művészetek Háza szervezésében június 2-6. között a várban tartották a III. Irodalmi Nagyhét rendezvénysorozatát, melyen az európai irodalmi nagyhatalmak közül ezúttal Németország volt soron. Az előkészületekről és az utózöngékről, a hangulatról és a tanulságokról Kilián László irodalmi referenssel beszélgettünk.

Index: - Immáron komoly rutint szerezhettetek az irodalmi nagyhetek – előbb a magyar, majd a francia – szervezése során, ezúttal milyen újdonságok (gondok és örömök) jellemezték a sorozatot?

Oka van, hogy a nagy felnőtté avató rítus, a Szent Iván éje után visz bennünket időnk őrzője, a Nap a Rák csillagképbe. Ő visz ugyan, de azért, hogy most egy darabig a Hold ragyogjon be mindent.

A Hold amúgy nőprincipium, de itt a Rákban leginkább az anyáé. Egykoron számos helyen – a Rák helyett – a pelikánnal jelölték az év ezen időszakát. A pelikán-tojóval, amely saját szívével, önnön vérével neveli fészekaljnyi fiókáját.

Az ég e pontjáról tudták a jó babiloniak: itt az a pont, ahol a lelkek alászállnak testet ölteni, magyarán megszületni.

Szép estélye volt a szerdán a progresszív rock rajongóknak az új sportcsarnokban, a fővárosban. Eljött a legendás csapat, a Yes, méghozzá a legjobb felállásában: Jon Anderson – ének, Steve Howe – gitár, Chris Squire – basszusgitár, Alan White – dob, és ki tudja hányadszor, de mostanra visszatért a legendás billentyűs varázsló, Rick Wakeman.

Veszprémet történelmi, földrajzi és kulturális adottságai determinálják arra, hogy nagyszabású összejövetelek helyszíne legyen. Ez a gondolat összetalálkozik Veszprém városának azzal a ma már konkrétan megfogható törekvésével, hogy ezeket az adottságokat kihasználva konferenciák, találkozók, fesztiválok, nagy nyári rendezvények gazdagítsák a várost.

Az unióhoz való csatlakozás után biztosan mód lesz arra, hogy az Európa szerte hatásosan dolgozó civil szervezetekkel szorosabb kapcsolat alakuljon ki, és közülük jó néhány ellátogathasson a Királynék Városába.