Ha végeznénk egy közvélemény-kutatást az egyetemisták és a gimnazisták között, hogy melyik a legjobb hazai rockcsapat, nagy valószínűséggel Lovasi András bandája, a Kispál és a Borz végezne az első helyen. Általánosságban is beszélhetünk népszerűségükről, hiszen meglehetős rendszerességgel megjelenő lemezeik elég jól fogynak.

A Skorpióban már látni az éjjeli égen az Oriont. A mítosz nagy vadásza rója útját, aki azért csapatott ki az űr-beli vadonba, mert lerészegedett.
A másnapos erdőfürkésző íjász, az örök vadászmezők helyett a sötétség dermedt végtelenjében eszmél. Mint részeg a temetőben. A kusza járású, bömbölő esendőség a Skorpió-helyen.

Itt az ismeretlen hantjára borul, akihez utoljára egy előző korban jöttek emlékező rokonok. Elnyúlik a síron és rázza a zokogás. A fagyott földre ontja könnyeit: meglocsolja a neve-hagyott fejfát is, a bánat zavarodott ködébe meríti fejét.

"Hálás vagyok a sorsnak - jegyezte fel Naplójában -, hogy anyanyelvem a gyönyörű magyar, az egyetlen nyelv, amelyen mindent el tudok mondani, ami érthető és érthetetlen az életben. És hallgatni is csak magyarul tudok arról, ami számomra becses."

Azt hiszem, bátran kimondhatjuk, hogy a jelenlegi magyar rockzene egyik legeredetibb zenét játszó formációja a Másfél. Van benn egy kis jazz, a King Crimsonra, vagy Zappára emlékeztető progresszív elemek, egy csipetnyi pszichedelika, újabban pedig dobgép is, és egyéb effektek, amiket néha megspékelnek valami eszméletlen keménységgel. Mindezt összefogja a tagok rendkívül fegyelmezett hangszeres játéka. Kimondhatjuk, hogy ez a zene abszolút kategorizálhatatlan.