Ha végeznénk egy közvélemény-kutatást az egyetemisták és a gimnazisták között, hogy melyik a legjobb hazai rockcsapat, nagy valószínűséggel Lovasi András bandája, a Kispál és a Borz végezne az első helyen. Általánosságban is beszélhetünk népszerűségükről, hiszen meglehetős rendszerességgel megjelenő lemezeik elég jól fogynak.

Pénteken egyetemünk Diákcentrumában vendégeskedtek. Az utóbbi években sokszor jártak Veszprémben, koncertjeiknek mindig kedvező a visszhangja. Nos, most sem csalódtak azok, akik ellátogattak a Centrumba, fergeteges volt a hangulat, valóságos házibuli-érzés uralkodott. Nem beszélnék hagyományos rockkoncertről, hiszen ott nem jellemző, hogy párocskák táncolnak egymással a parketten. Itt viszont összebújócskáztak a lányok és a fiúk. Lovasi zenéjére lehet is, mert a Kispál és a Borz muzsikája romantikus. Na nem úgy, mint Korda Gyurié vagy Balázs Palié, hanem életszagúan.

Lovasi intellektuális lény, de nem elvontan az, mint a nyolcvanas évek Magyarországának egykor imádott-gyűlölt kultikus zenekarai. Ezért jut el mondanivalója (mert neki az is van) nagyobb tömegekhez is. Közérthetőek Kispálék dalai, ugyanakkor polgárpukkasztóak is, mindehhez hozzáadnak nem kevés szatírát és öniróniát, no meg egy csipetnyi trágárságot is.

Noha zenekarról beszélünk, a Kispál és a Borz Lovasi András kísérőzenekara (kivételt képez természetesen Kispál). Megjegyezendő az is, hogy jól választotta meg zenészeit, hiszen nélkülük nem volna ennyire karakteres az együttes muzsikája. A dalokat nem elénekli, hanem előadja, a számok közti kísérőszöveg is fontos része a fellépéseknek. A közönség mindent ért, a dalok címének kimondása nélkül is tudja, mi fog következni. Aztán a szerzeményeket az első sortól kezdve együtt harsogja Lovasival.

Jó volt a buli, a cucc is elfogadhatóan szólt. Legközelebb nem egyedül fogok elmenni, mert én is romantikázni akarok. Bár így is kiválóan éreztem magam.

zenekari infovolan: http://kispal.mentha.hu