"Hálás vagyok a sorsnak - jegyezte fel Naplójában -, hogy anyanyelvem a gyönyörű magyar, az egyetlen nyelv, amelyen mindent el tudok mondani, ami érthető és érthetetlen az életben. És hallgatni is csak magyarul tudok arról, ami számomra becses."

A mára divatíróvá avanzsálódott Márai nem ismerte a megalkuvást, az öncenzúra megszégyenítő korlátait, így a háború után emigált családjával. Emigrációja alatt kénytelen volt saját költségén kiadni műveit, és csak később akadtak magyar kiadók, akik alig várták - és várják -, hogy egy-egy Márai művet megjelentethessenek. Regényei, Naplói egymás után sorakoznak ma már minden magára adó könyvesbolt polcain.

Írásaiban áttételesen újra megélhetjük az emigráció, az otthon maradt és a külföldön élő magyarság kínzó gondjait. Regényeiben a szerelemről, az önfeláldozásról tökéletes képet fest, bravúrosan játszik a lélek húrjain.

Legújabban megjelent könyve Az igazi; Judit... és az utóhang címet viseli. A két szorosan összekapcsolódó regényben Márai a szerelemről, a szenvedélyről, az élet végső értelméről mondja el gondolatait.

Márai a szokványos polgári házassági háromszög történetét izgalmas mélylélektani drámává alakítja e művében. Az igaziban a feleség, majd a férj mondja el vallomását közös életükről, kapcsolatukról, bravúrja az elvált feleség és a férj két részre osztott, egymást követő, párhuzamosan futó monológja. Ezt követi a folytatásban a harmadiké, Judité, aki a válás okozója, pontosabban az a személyiség, akinek jelenléte világít rá a hagyományait pusztán őrző és nem újrateremtő polgár esendőségére, a polgári világ veszendőségére és veszélyeztetettségére.

Egy naplójegyzet Máraitól: "Judit... és az utóhang befejező szakaszát írom. Ez a rész érdekel. Sokszor volt modellem az író, mint alak, tünemény és személyiség. Most először szeretném úgy megírni, mint egy bonctani ábrát."

A Judit... és az utóhang a szerető, az egykori cselédlányból nagyvilági hölggyé változó, a "mellékutca" helyett a házasság biztonságát kiharcoló asszony története - a háttérben a második világháború után lassan éledező Budapest, majd a New York-i emigrációs lét érdekes tablójával.

Szívből ajánlom mindazoknak e remeket, akik vágynak az igényességre, akik értékkel szeretnének kedveskedni a közelgő ünnepeken, és természetesen azoknak is, akiknek még hiányzik a Márai sorukból ez a patinás darab.