Bár már nők is vezethetnek autót avagy közintézményt, gyárat, vállalkozást; szavazhatnak, felvonulhatnak, lehetnek politikusok is, mégis nyugodtan kijelenthetjük: hímsoviniszta világban élünk. Persze a lányok-asszonyok igyekeznek kitörni hagyományos szerepükből - lsd szingli jelenség -, de előbb-utóbb (Anakreonnal szólva) nyereg kerül a legvadabb csikóra is. S ez ugyanígy volt négy évszázaddal ezelőtt is, ahogy az Shakespeare Makrancos hölgyéből kiderül.

A Petőfi Színház második nagy vállalkozása - ez évben - a híres-hírhedt Makrancos hölgy. Az a darab, ami majdnem évente előfordul a magyarországi színházak műsorán. Mi lehet ennek a népszerűségnek az oka? Talán a vígjáték kegyetlen népi humor-szerű hangvétele? A mű erotikus, szexuális vonatkozásai? Vagy a férfitársadalom kárörvendése és megdicsőülése a darab végkicsengése okán? Talán mind a három egyszerre...

A történet egyszerű és - valószínűleg - közismert. "Kata egy gazdag kereskedő idősebbik lánya, akinek modora tűrhetetlenül érdes, akinek beszédétől, szellemes-durva kifejezéseitől minden férfi fél, így nem sok reménye van arra, hogy férjet találjon. Húga pedig csak akkor mehet férjhez, ha nővére már elkelt. Az ő udvarlói - mert a nőies, szép, szelíd Biancát mindenki szereti - kerítenek tehát egy elszánt férfiút, Petruchiót, aki vállalkozik Kata megszelidítésére, rendes feleséggé alakítására. A darab középpontjában Kata és Petruchio küzdelme, a szelidítés folyamata áll: az újdonsült férj éhezteti, kínozza, valóban idomítja feleségét, aki azután megtörik, szófogadó asszonnyá válik." (Legeza Ilona)

A mű felszíni mondanivalója tehát meglehetősen durva, antihumánus, nőellenes, korunk nézője szerint - talán - annál is inkább, mivel Kata nem egyszerűen makrancos, hanem valóban felszabadult, önálló, emberi méltóságára sokat adó nő. Emellett Petruchio - a kérő - sem ellenszenves figura, tulajdonképpen az egyetlen méltó formátumú alkat Kata mellett. Épp ezért a rendező komoly feladata, hogy a darab mélyebb struktúráját felbontsa és felmutassa.

Kíváncsian várhatjuk tehát Funtek Frigyes rendezését, Bubik István és Kolti Helga játékát, az új ötleteket, a váratlan megoldásokat. S ezekre minden reményünk meg is lehet, olvasva Funtek Frigyes írását a darab színházi szórólapján: "Ma Veszprémben, hogy lehet "újra"(?) mesélni életünk meséjét, vagy életünk meséjének értelmét megtalálni. Kérdezem, keresem, választ "várok"? Hogy ki választ, kit, hogy és mikor? Beszéljünk(?) a groteszk vagy abszurd eszközeivel Shakespeare által írt szituációkkal, még egyszer itt és...?"

Bemutató: november 21., péntek, 19 óra.
Rendezte: Funtek Frigyes, főszerepekben Bubik István és Kolti Helga, díszlet- és jelmeztervező: Csík György, videofilm: Kiss Sándor, művészeti munkatárs: Pápes Mónika.