A Gyűrűk Ura fél évszázados pályafutása alatt valószínűleg kiérdemelte a minden idők második legnagyobb sikerkönyve címet (az első - megközelíthetetlen pozícióban - természetesen a Biblia). John Ronald Reuel Tolkien ráérzett valamire, talán egy korhangulatra vagy egyszerűen csak egy vágyra, amely kimondatlanul lógott a levegőben, és megírta monumentális remekművét, mely azóta több millió emberhez találta meg az utat.
A rock egy abszolút demokratikus műfaj. Az irányzatok képviselőinek nem okoz gondot együtt játszani nem egyívású kollégáikkal. A rockmozgalom liberális, legfőbb üzenete, hogy mindenki egyenlő, aki benne van. Ezért játszik egy színpadon fekete és fehér, hetero- és homoszexuális vagy punk és rocker.
Bár az eső szemerkélt és kellemesen dermesztő volt a levegő, az ezévi busójárásra is több ezer érdeklődő érkezett Mohácsra. Természetesen az Index Veszprém Kommandója is jelen volt a téltemető eseményen, ahol a több bögre forralt bor elfogyasztása sem gátolta meg abban, hogy elkészítse hálás olvasói számára tudósító képriportját.
Bár a Duna-parti és Zsinagóga-kerti sörözgetések és viták hangulatát nehéz teleportálni Győrből Veszprémbe, a MEDIAWAVE karaván (Buzás Mihály, Hartyándi Jenő és a Paniks együttes) tegnap igazán kiváló hangulatot teremett a Művészetek Házában. Az volt az érzésem, mintha a régi ifipark szelleme éledt volna fel pár órára.
Ki ne ismerné a világ tán leghíresebb mesekönyvének főszereplőjét, a jólelkű, kissé setesuta Micimackót? Történetét milliók és milliók olvasták, látták mozivásznon és a televízióban... vasárnaptól pedig újra találkozhatunk vele és barátaival, a Petőfi Színházban.
Csollák Mihály tököli festőművész a cirkuszi kontextustól igencsak távoli világokba csempészi át bohócfiguráit. A Zsuzsánna és a vének, az Ikonosztáz, vagy az Angyalok cím jól szemlélteti, mely hagyományokkal játszik a művész a VMK-ban látható kiállítás képein. Az így keletkezett kevercsek kapcsán elgondolkodhatunk, vajon Csollák a régi nagy történeteket deheroizálja, avagy a bohócokat magasztalja fel?
- képek szeptember 11. utánról az Egyetem aulájában -
Síró emberek, letakart holttestek, fáradt és elkeseredett mentőalakulatok, egy ottmaradt fél pár cipő - na, ezek nem szerepelnek Joel Meyerowitz képein, amelyeket a World Trade Center helyén, a Ground Zero-n fényképezett a szeptember 11-i események utáni hónapokban.
- ágytájéki vágy-valóság, mert mindenki másképp, de csinálja... -
Az első szerető nem felejthető. A Férfi, akit feltétel nélkül imádunk, mert - valljuk be őszintén - nincs összehasonlítási alapunk. A Férfi, aki Ádám, Casanova, Ámor, Mámor egy személyben - vagy mégis inkább egy Küklopsz? Mert az ágyban a Kol(bi)Ibrik számít, a tejjel-kéjjel folyó Kánaán, az Egyszemű Makk Marci. A Férfi eleinte csak valami kinövés rajta. A VakUndoK, azaz VUK.
Szőke András rendező egyedül képviseli az abszurdot a magyar filmművészetben. Rendkívül kis költségvetéssel forgatott filmjein a közönség könnyesre neveti magát, de a képekről mindig kiolvasható az aktuális üzenet; legyen az a megnyílt világ az Európa kempingben, a magyar történelem kezdetei a Helyfoglalásban, vagy az emberi dolgok a Boldog lovakban. Ez utóbbi alkotást vetítették tegnap a Művészetek Háza filmklubjában, s utána megismerhettük a rendező gondolatait is.
A kiállítást megnyitó Szelényi Károly szerint az ember természetes igénye - az alkotókkal való találkozás vágya - teremti meg a létjogosultságát ennek a kiállításnak, ahol a Vass-gyűjtemény képeinek jó néhány alkotójáról találhatunk fotóportrét. Bár a képzőművészekről készült fényképek annyiban segítenek hozzá műveik értelmezéséhez, mint Homérosz mellszobra az Odüsszeiáéhoz, mégis bennünk él a privát érdeklődés a nagy művészek élete, arca iránt.