Szőke András rendező egyedül képviseli az abszurdot a magyar filmművészetben. Rendkívül kis költségvetéssel forgatott filmjein a közönség könnyesre neveti magát, de a képekről mindig kiolvasható az aktuális üzenet; legyen az a megnyílt világ az Európa kempingben, a magyar történelem kezdetei a Helyfoglalásban, vagy az emberi dolgok a Boldog lovakban. Ez utóbbi alkotást vetítették tegnap a Művészetek Háza filmklubjában, s utána megismerhettük a rendező gondolatait is.

Szőke András beszélgetőpartnere Merza Gábor, a Polifilm Műhely vezetője volt. Bevezetőjében röviden vázolta Szőke munkásságát, kiemelve, hogy a rendező filmjeit nem igazán lehet látni a televíziós csatornákon. Átvéve a szót Szőke András kijelentette: a marketing szempontok szerint üzemelő kereskedelmi csatornákba az ő filmjei és más hasonló alkotások nem férnek bele.

Természetesen humora most sem hagyta el. Elmesélte, hogy a közönségtalálkozókon, a filmek utáni csevegések hogy zajlanak: mikor a moderátor megkérdezi, van-e kérdés, akkor rövid csend következik, majd a szereplők megköszönik a beszélgetést. Vagy, ha elhangzik néhány kérdés, akkor azok többnyire tipikusak, ezekre csak hülye válaszokat lehet adni. (Egyszer megkérdezték tőle: Ha lenne pénzed, milyen filmet forgatnál?)

Természetesen szó esett a kis költségvetésű filmekről. (A Boldog lovakat 3,6 millió forintból forgatta!) A helyzetet elemezve Szőke András elmondta, sok gond merül fel filmforgatáskor - technikai hiányosságok, a színészek betegsége, az idő szűkössége. Ezek komoly problémákat okozhatnak egy kis költségvetésű film esetében, hiszen ilyenkor sokszor fércelni kell az alkotást, ami nem mindig tesz jót neki.
Szőke András szerint filmjeiben a humor mindig önreflexió, mely a szereplők abszurd figuráiból fakad. Alkotásaiban nem a polgárpukkasztás a cél, az élet bizonyos szegmenseit kívánja másfajta aspektusból bemutatni.

Ahogy hallottuk, nem egyszerű olyan filmeket forgatni, amelyek nem üzleti szempontok szerint készülnek. Szőke András azonban konok fejjel járja a maga útját, elveiből nem enged. Személyében a magyar filmművészet egyik legöntörvényűbb alkotóját köszönthettük tegnap a Művészetek Házában.