- vadiúj (és vadirégi) programok a Művészetek Házában -
A tél második fele, a januári-februári időszak általában kulturális uborkaszezonnak számít. Az ember ilyenkor örüljön, ha meghívják egy-két bálba, vagy ilyesmi, egyébként meg tessék otthon dögleni (arra való a televízió) vagy elmenni. Kirándulni. Úgy tűnik, idén a Művészetek Háza megtöri ezt a haladó hagyományt, és különbnél különb programajánlatokkal áraszt el bennünket február eleje óta.
A Csikász Galériában egy-egy termet kaptak a jó öreg őselemek - a Föld, a Tűz, a Víz és a Levegő, melyek Bonyhádi Károly képzőművész szerint nőnemű főnevek. Az idei évad nyitókiállításaként megrendezett tárlaton a világ e négy alapja ruhájukból kibújt nőalakokba bújt bele.
- ágytájéki vágy-valóság, mert mindenki másképp, de csinálja... -
Kedves Hölgyeim (és Uraim)! Ezen cím alatt futó történetek az Élet szüleményei, szereplői élő személyek, a valósághoz való hasonlóságuk tehát nem véletlen. (Bár az is lehet, hogy igen...) Nem mintha ez lenne a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy beismerjük: a férfi, az férfi. Egy lény, aki mellett lehet emancipálódva, szüfrazsettként, vagy akár apácaként élni; csak éppen nélküle nem.
Bajban lennék, ha válaszolnom kellene arra a kérdésre, hogy kicsoda Grandpierre Attila. Annyi mindent csinált/csinál, és semmiben sem alkotott/alkot átlagost. Rockzenészként huszonöt éven keresztül vezetője volt hazánk talán legvitatottabb, ugyanakkor az egyik legegyedibb bandájának, a Vágtázó Halottkémeknek. Csillagászként a napkutatás eredményeivel, valamint a világegyetemről alkotott egyéni teóriájával szintén hírnévre tett szert.
Több könyvet is publikált a témákban. Történelmi írásokat is közzétett a magyarság kezdeti, nem nagyon ismert koráról.
A rendszerváltás eseményei több mint tíz éve történtek, de a téma még ma is vitákat vált ki a történészek, politológusok és a politikusok körében. Egy saját(os) álláspontot képvisel Romsics Ignác, az ELTE professzora, aki ezt Volt egyszer egy rendszerváltás című előadásában osztotta meg az érdeklődőkkel, kedden a VMK előcsarnokában.
Leggyakoribb kérdés a rendszerváltással kapcsolatban az, hogy volt-e egyáltalán rendszer-változás, vagy valami más zajlott le Magyarországon? Ha pedig volt, akkor miért került rá sor?
- Szálinger Balázs és Harcos Bálint a Művészetek Házában -
A költő ma is, mint a klasszikus művész él a magyar köztudatban. Ha a németeknek a romantika óta az író, a regényt alkotó, ha a franciának a bohém és koplaló festő jut eszébe, ha művészt emlegetnek, akkor a magyaroknak feltétlenül a lánglelkű és forradalmár, esetleg az életművész vagy világfájdalmas poéta képe ugrik be.
Párizsi élményeim elevenedtek fel "A kiállítás" híre hallatán: több órás sorban állás, félnapos-egésznapos szemlélődés, felejthetetlen színek, formák, és valami plusz a képeken túl/mellesleg. Vizsga után - kellemetlent a kellemessel ötvözve - határoztunk úgy, hogy kiálljuk a sorunkat és meglátogatjuk Monet-t és barátait. Szerencsére hétköznap, délután 3 órakor nem kellett sorban állni. Sőt, mint megtudtuk, jegyet elővételben is válthattunk volna.
Felemás érzésekkel álltam fel székemről szombaton a Pannon Várszínház Téli utazás című előadásának premierje után. A darab Franz Schubert dalciklusára épül, és több művészeti ág - színház, zene, ének, tánc, irodalom, festészet - elemeit ötvözi magában.
Sajátos vállalkozásba fogott a Pannon Várszínház, amikor Franz Schubert Wilhelm Müller költeményeire írt dalciklusának színpadi adaptációját tűzte ki céljául. A Téli utazás a koncertpódiumok egyik legismertebb, leggyakrabban játszott művei közül való, viszont színpadi megjelenítésére eddig még senki sem vállalkozott.
Sokan úgy gondolják, hogy ő csak a pénzért felel. Azonban a feladata ennél sokkal összetettebb. A Kontroll című film producerével, Hutlassa Tamással a veszprémi bemutató előtt beszélgettünk munkájáról, a skatulyázásról, az elvárásokról és a lehetőségekről.