A költő ma is, mint a klasszikus művész él a magyar köztudatban. Ha a németeknek a romantika óta az író, a regényt alkotó, ha a franciának a bohém és koplaló festő jut eszébe, ha művészt emlegetnek, akkor a magyaroknak feltétlenül a lánglelkű és forradalmár, esetleg az életművész vagy világfájdalmas poéta képe ugrik be.

Erről is beszéltek nagy egyetértésben Szálinger Balázs és Harcos Bálint fiatal költők a múlt héten a Művészetek Házában, ahol az idei első találkozóra várták az irodalombarátokat a Múzsák a várban című sorozat nyitásaként.

A globalizálódó világban és a fogyasztói társadalom környezetében a költőre mégis amolyan deviáns vagy jobb esetben csodabogár figurára néznek, mesélték el a vendégek több konkrét élményükkel is illusztrálva megfigyelésüket.

Harcos Bálint a költészet tehetség-beli és mesterség-beli részleteivel kapcsolatban kifejtette, korábban úgy hitte: a verssel a hangok, a szavak, a nyelvzenével bíró kifejezések kapcsolhatók össze, a próza sajátja ezzel szemben a mondat, mint alapegység. Ehhez képest a próza, a történetmesélés formai alapegysége, a mondat őt is gyakorta megkísértette, amikor verset írt. Ezzel a belátással indulhatott neki Szálinger Balázs is az irodalmi életben nagysikerű Zalai passió című vígeposz megírásához.

A zalaiak Veszprém megyeiektől elszenvedett sérelmeivel foglalkozó, hexameterben írt ironikus hangvételű munka a modern líra szokásaitól abban is eltér, hogy a hősi idők időmértékes formáját a hérosztörténettel együtt vállalta. A szerző az eposz elkészülte utáni időkről el is panaszolta, hogy milyen nehéz volt a magyar nyelv zeneisége miatt megszabadulni a daktiluszoktól és a szpondeuszoktól, amikor más versek megformálása felé akart fordulni.

Harcos Bálint a történet és mondat alapú verselésről elmondta: számára ez inkább amolyan alkalmi kaland, a lírának szerinte éppen azt a nyelv természetéből adódó gazdagságot kell kiaknáznia, amelyre sem a szó-, sem a mondategység eszménye nem lehet általánosan használatos szabály. A magyar nyelv gazdagságának paradoxonaként beszélt a jelentés- és ritmikai gazdagságról, amely más népek remekműveit a mi nyelvünkön is visszaadhatóvá teszi és saját briliáns alkotások alapját jelenti ugyan, de egyben el is zárja a magyar remekművek más nyelvű megformálási lehetőségét.

Az est közönsége megtudhatta: a sorozatban idén valamennyi múzsa jelenkori létét megvizsgálják a Művészetek Házában egy kortárs alkotó meghívásán keresztül.