Párizsi élményeim elevenedtek fel "A kiállítás" híre hallatán: több órás sorban állás, félnapos-egésznapos szemlélődés, felejthetetlen színek, formák, és valami plusz a képeken túl/mellesleg. Vizsga után - kellemetlent a kellemessel ötvözve - határoztunk úgy, hogy kiálljuk a sorunkat és meglátogatjuk Monet-t és barátait. Szerencsére hétköznap, délután 3 órakor nem kellett sorban állni. Sőt, mint megtudtuk, jegyet elővételben is válthattunk volna.

A kiállítóteremben zöld/kék/türkiz drapéria - a kérdés eldöntését kinek-kinek a színlátására bíznám, viszont abban megállapodhatunk, hogy az árnyalat a normandiai vizek színét idézi. Leheletnyi pasztellréteg képezi az impresszionista képek alapját is: Monet és barátai először halvány tónusokkal vitték fel az alapot a vászonra, amitől az alakzatok színei sokkal élénkebbnek tűnnek.

A formák és színek mögött azonban ne keressünk magvas mondanivalót. Elégedjünk meg annyival, hogy az impresszionisták a 19. század kísérletező, lázadó művészei voltak. Másfajta optikán keresztül szemlélték alkotásuk tárgyát, mint korabeli hagyományokat követő művésztársaik. A világ egy szeletének pontosabb, benyomásokon, emlékeken keresztül megragadható megjelenítésére törekedtek. A képeket nézve adjuk át magunkat a pillanatnak! Idézzük fel a narancs-rózsaszín naplementéket, a tenger türkizszínű vizét vagy a sáros-havas utcákat!

Monet giverny birtokán idilli kertet hozott létre tóval, tavirózsákkal - eredeti nevén nymphákkal -, zsombékkal, japán kerti híddal, tarka virágokkal. Mindezt hónapokon, éveken át kitartó türelemmel festette: egy téma, egyazon nézőpont - más fények, más színek.
A mester idős korára szinte teljesen elvesztette látását. Egy félig vak ember csak a legélénkebb színeket képes látni, így Monet ebben az időben született művei döbbenetes élményt nyújtanak szinte már posztmodernséget idéző látványvilágukkal.

Szóljunk néhány szót Monet barátairól is, akik olyan nagyságok, mint Manet, Renoir, Courbet, Sisley, Whistler vagy Rodin. A látásmódjukon kívül témaválasztásuk is sok hasonlóságot mutat: egymásra felelnek az Etrétat szikláiról festett művek, a londoni, velencei épületek, a holland tájak vagy pl. a Renoir és Monet által a Monet családról készült életképek.

Impresszionista festményekről lévén szó, a képek csak távolról szemlélve állnak össze. Közelről élénk színű pontok-foltok kavalkádjának tűnnek. A nagyobb festményeket - különösen a Londoni parlament alkonyatban címűt érdemes a másik teremből is megnézni (feltéve, hogy az osztálykiránduláson egymásra talált páros nem a kép előtt fogad életre-halálra szóló csókkal megpecsételt örök hűséget egymásnak).

Apróságok: mintegy tucat kitűnő felbontású monitoron nézhetjük végig a kiállítás képeit, szerezhetünk a festészeti technikákkal kapcsolatos ismereteket, és játszhatunk memóriajátékot vagy puzzle-t. A Monet életét és művészetét bemutató filmbe is érdemes belepillantani.

Az interneten jó néhány impresszionista képet találhatunk, mégis érdemes az alkotásokat a valóságban is megtekinteni, mert az ecsetvonások elevenségét, a színek játékát a legtökéletesebb képfelbontással sem lehet visszaadni.

A kiállítás 2004. február 15-ig látható a Szépművészeti Múzeumban. Bővebb információ a www.szepmuveszeti.hu oldalon.