A rock egy abszolút demokratikus műfaj. Az irányzatok képviselőinek nem okoz gondot együtt játszani nem egyívású kollégáikkal. A rockmozgalom liberális, legfőbb üzenete, hogy mindenki egyenlő, aki benne van. Ezért játszik egy színpadon fekete és fehér, hetero- és homoszexuális vagy punk és rocker.

Péntek este, a veszprémi Diákcentrumban közösen koncertezett a magyar punk egyik őskövülete, az Auróra, és a trash metal legjobb hazai képviselője, a mostanában poraiból feltámadt soproni illetőségű banda, a Moby Dick. Meglepően kevesen látogattak el a DC-be, de a hangulat nem volt rossz. Az Auróra, noha írtak az elmúlt években újabb lemezeket, elsősorban a régi szerzeményeket favorizálta: Bella Ciao, Viszlát Iván stb. Vigiék az utóbbi időkben már négytagúra bővült formációval nyomulnak, teltebb hangzással zúznak a színpadon. A Moby Dick októberben dobott piacra új anyagot Golgota címmel, e lemez dalait mutatták be, de a kilencvenes években íródott albumaik darabjairól sem feledkeztek el.

Vegyesen voltak Auróra és Moby Dick rajongók a teremben (ezt bizonyították a fekete egyenpólókon levő matricák), de semmi nézeteltérés nem volt a két tábor között: nagy egyetértésben tombolták végig mindkét banda fellépését.

A két banda szövegi világa talán annyiban hasonló, hogy egyik sem fest idilli képet világunkról. A Moby Dick sorai talán egy picit misztifikáltabbak, de ráismerünk környezetünkre az ő gondolataikból is. Az Auróra játékosabb szövegekkel operál, ám dalaik nem adnak okot a legkisebb optimizmusra sem.

Szóval, nem volt az a házibuli hangulat, mint a Kispál és a Borz fellépésén késő ősszel, viszont két rendkívül energikus muzsikát nyomó társaság gondoskodott a maradandó élményről.