Tegnap este nagyszerű előadással ajándékoztak meg minket a „bozsikyvettesek”. A névadó művésznő – aki nem lépett színpadra – a mai magyar táncélet egyik legkülönlegesebb alakja, megkerülhetetlen jelensége, most sem hazudtolta meg önmagát. Professzionális, a néző felé nyitott előadást láthattunk – melyet ő koreografált –, Csoportterápia címmel.

Aki a csobori pusztát, Veres és Bodri juhászt, a fehérbe öltözött fekete asszonyt, a pulit várta, az bizonyára csalódott a Közép-Európa Táncszínház Barbárok című - szerda este, a Játékszínben bemutatott - darabjában. Móricz novellájának csupán a legszűkebb szüzséje szolgált vezérfonalul az előadáshoz: a velünk született és értelmetlen, érthetetlen ölés köré fonódott a darab, mintegy „felmutatva” nekünk az emberi lét legősibb misztériumát: a gyilkolást.

Mióta más is kúrja a nőmet,
sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb
vagyok. A tudat, hogy megoszthatom e terhet
valakivel, valósággal felszabadít. Azóta nem
nyomom túl a fogkrémet, türelmesen várok a
budi előtt, és minden páratlan napon én viszem
le a kutyát sétálni. Ilyenkor a kávét az
Omniában iszom, abban a kis kávézóban, amit
a Veráék nyitottak, nem messze az 5-ös
busz megállójától. Azóta ott állok.

Új karokkal és új szakokkal vág neki a következő tanévnek a Veszprémi Egyetem. A kormányzat év eleji döntése nyomán jön létre a Műszaki, Informatikai és a Gazdaságtudományi kar. Ezzel szeptembertől már ötkarú lesz a VE, ahol eddig is működött a Tanárképző, a Mérnöki, és a Georgikon Mezőgazdaság Tudományi kar.

A két új kar a 2001-ben e céllal alapított önálló intézetekből fejlődött ki.