Én kicsi voltam, és okos, és szép; ő meg nagy volt, és bőbeszédű, és azt hiszem leginkább hangos, de nem szép. Nekem volt zászlóm, meg lufim, meg virslim mustár nélkül , meg babakocsim, meg vattacukrom, mint mindig. Neki mikrofonja volt, meg Vörös Október Ruhagyáras öltönye, meg fityisze a zsebében, meg elvtársai, meg kórus a háta mögött.
A sok pofirángatós néni, meg a gügyögős bácsik szájtátva figyelték őt, ahogy monoton hangon hitet vall, ahogy harsogja a Hiszek egy-Pártban
-t, a TERVvel-MÉHhel folyó kantin(j)ában a gyárnak, ha esett az eső.