Fültanúja vagyok egy beszélgetésnek reggel a szervizben, ahova az autómat vittem. A szerelő is kapott 100 000 Ft-os büntetést a Hotelnél lévő kamerás kereszteződésnél történt piroson való áthajtása miatt. A büntetés miatt törölték a család nyaralását.

Tanárnő ismerősöm zokogva mesélte, hogy ő is kapott; két gyereket nevel, elvált, 120 ezer forintot visz haza. Személyi kölcsönt vesz fel rá, ha nem kap mástól.

Folytathatnám a sort, hiszen a hírek szerint ezer feletti büntetést szórt ki százezresével a rendőrség az egyébként „közpénzből, pályázat útján megszerzett” kamera felvételei alapján. (Jómagam is kaptam egyet.)

Ezúton szeretném közzétenni, hogy próbapert indítok mindez ellen. A bíróságon támadom meg a határozatot. Nem elsősorban magam miatt, bár nekem sem esik jól, „finoman szólva”, a 100 000 Ft, hanem az alábbiak miatt;

Egyrészt mindazok miatt, akiknek sem idejük, sem energiájuk nincs ez ellen a méltánytalanul igazságtalan, és pökhendien polgár-ellenes büntetés-özön és a mögötte rejtőzködő állami túlkapás-reflex ellen felszólalni, vagy nincs pénzük azt kifizetni, vagy ügyvédet fogadni, hogy ellenálljanak, nemet mondjanak minderre. Mert nemet kell mondani. Megálljt kell parancsolni.

Magyarországon a havi átlagos nettó jövedelem 117 000 Ft. Mintegy másfél millió ember keres ma Magyarországon havonta 80–140 000 Ft között. Az alsó-közép osztály jövedelme szinte pontosan megegyezik a rendőrség 100 000 Ft-os büntetésével. Alapvető jogelv egy demokráciában, hogy egy büntetés mértékének az elkövetéssel, annak társadalmi hatásával, stb. arányosnak kell lennie. Nyilvánvalóan kirívóan aránytalan a rendőrség által mérlegelés és differenciálás nélkül kivetett büntetés, ezzel alapjaiban sérti az arányos büntetés kiszabásának alkotmányos és demokratikus alapelvét. Mindezzel nem hogy a jogbiztonságot és a jogrendszerbe vetett amúgy is rogyadozó hitet erősíti, hanem pont ellenkezőleg hat, teljesen jogos felháborodást és a polgárok azon érzetét váltja ki, miszerint a hatóságok nem értük, hanem ellenük vannak. „Szolgálunk és Védünk”. Ugyebár.

Túl a büntetés mértékének kirívó aránytalanságán, annak differenciálatlan, mindenkire egyenlő mértékű kiszabása a társadalmi egyenlőtlenségek nyilvános semmibe vétele, és a társadalmi igazságosság elvének nyilvánvaló sárba-tiprása is. Mindez abban nyilvánul meg, hogy a hatóság „mérlegelési jogkör hiányában” elutasít minden fellebbezést, ami a díj mértékére, a befizetők szociális helyzetére vonatkozik. Ezt egy demokratikus rendszer szabad polgárai nem hagyhatják szó nélkül. Nyilvánvalóan méltánytalan és igazságtalan, hogy amikor egy büntetés mértéke a társadalom jelentős része számára abszurdan túlzó, akkor több milliós jövedelmű polgártársunk ugyanazt a büntetést fizeti, mint a tized/huszad akkora jövedelemmel rendelkező.

Túl a büntetés mértékének kirívó aránytalanságán és a kiszabás rendszerének méltánytalanságán, az ügy más vetületei is méltán adhatnak okot a polgári elégedetlenségre.

Adott egy város, Veszprém, ahol gyakorlatilag a csúcsidőszakokban a közlekedései rendszer az összeomlás határán egyensúlyoz; ez kimondottan igaz a belvárosra, és annak a legnagyobb forgalmú kereszteződéseire. Az adott kereszteződésben gyakorlatilag beragadnak az autók a pirosba. Mindennek sok oka van; a város úthálózatának tervezésekor fel nem merült, hogy a közúti járműforgalom, járműszám ilyen mértékű lesz, ezért alultervezett; de nyugodtan mondható, hogy a rendszerváltás óta regnáló valamennyi önkormányzat bűne; hogy ezeken a csomópontokon a forgalom gyorsítása érdekében nem építettek körforgalmakat. A rendőrség – az általa hangoztatott, valamennyi autójára felmatricázott „Szolgálunk és Védünk” szlogennek megfelelően – akkor járna el helyesen, ha a kritikussá vált csomópontokon való büntetés-hadjáratával felhagyna, és hetente, naponta kezdeményezné a városi önkormányzatnál, a képviselőknél, és adna hangot a sajtóban annak, hogy körforgalmat kell építeni.

A Városi Önkormányzatnál érdeklődésemre megtudtam, hogy ugyan közútkezelői hozzájárulást a kamerák felszerelésére írásban nem adtak ki, ami önmagában is érdekes, (holnap majd én is felszerelek akkor kamerákat), de támogatták az akciót. Gondolom annak a hitében, hogy egy nemes ügyet, a polgárok jogszerű közlekedéstudatának épülését szolgáló akciót támogatnak. Ennek helytelen voltáról fentebb már értekeztem, itt csak azt tenném hozzá; hogy ebben a kereszteződésben ismereteim szerint még nem halt meg senki. A balesetveszélyességnek, a polgárok életének védelmének tehát, ami egy ilyen kresz-tudatos népnevelő akció mögött meg kellene hogy bújjon, hűlt helyét találjuk.

Ettől a kereszteződéstől cirka 4–5 km-re tudnék ajánlani egy másikat, ahol csak a saját emlékezetem és az ismerőseim körében is tucatnyian haltak meg, több tucatnyian karamboloztak az utóbbi 20 évben; se közlekedési lámpa, se körforgalom, se „közpénzen, pályázaton elnyert” rendőrségi kamera, se százmilliós büntetés kiszabva.

A 8-as főút litéri / fűzfői kereszteződéséről van szó. Amikor a városháza illetékesének szóvá tettem, hogy ha már „izmoznak”, akkor miért nem itt, azt monda, hogy az már nem Veszprém. Ja kérem.

Akkor ott gázolhatunk, száguldhatunk, meghalhatunk nyugodtan.

Mészáros Zoltán